Irodalmi Szemle, 1990
1990/10
Ľ • ♦ N tí O w V S ^o t £6 59 V3 CHZSVl H O 3 A ZS<?S2 l t Mi< a s kör A»üms-r0ds íl y C1 VLl L O .3 Z-1 V.J1 t uiVUI, KS I v r.’L tx —x t? keleti, ill. szomszéd nyelvet, aszerint, ki hol lakott. Szépfalusi István: Család és anyanyelv 1V M V1 3 N i w i v a o a i t/A \n s i x v tí a o 9 n ~ s * d Én, ha akkor úgynevezett kommunista vezető lettem volna vagy annak a felesége, azonnal megparancsoltam volna ezen lapoknak a magyarországi terjesztését, ehelyett azonban tiltottam őket. így dőltem önmagam dugájába. szerintem, ha mondjuk a Sternt lehetett volna minden további nélkül kapni Budapesten, Bukarestben, Berlinben, Prágában, netán még mindig állnának azok a rendszerek. Esterházy Péter: Isten kalapja A katonai parádékat ellenben úgy imádom, mint fiatal koromban a véres bélszínt, melynek élvezetétől orvosom fosztott meg, figyelmeztetve, hogy az én koromban ez már nehéz étel. így szinte utolsó kedvtelésemként maradtak a pompás felvonulások, hol egész lelkem gyönyörködik a stráfos, sújtásos. aranybojtos mundérokban, érdemjelekben és rendfokozatokban, glancolt markolatú kardokban, lakkos, tükrös csizmákban, fényesre csutakolt lovakban. Tálamon Alfonz: A császár A regény stílusát, formai megoldásait figyelve felismerhető, hogy a szerző csupa kétely, bizonytalanság. Formai véletlenszerűségek, meredek stílusbeli váltások, a fikció, az élmény és a tényanyag önkényes vegyítése jelzi erőteljes alkotói útkeresését. Ebben a regényben az alkotás csodáját az írói mesterkedés helyettesíti. Dusza István: A modellező regényíró