Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar költészet átfogó antológiája (Szélén az országútnak)
A csehszlovákiai magyar költészet átfogó antológiája metőkkel / két lábon álló halottakkal / atlantisz-sorsú nemzetekkel / velük együtt le a mélybe / le a végső némulásba.“ Ehhez nem kell sok kommentár, de azért arra gondolni lehet, hogy az 1945^8 közti kitagadottság idején nem sokon múlott, hogy a csehszlovákiai magyar lét új Atlantiszként süllyedjen el. Ilyen új eshetőség ellen csak tiltakozni lehet, ezért én a harmadik rész címét a felkiáltójel és kérdőjel mementójával így írtam volna: Új Atlantisz?! Tóth László a kis tanulmánynak is beillő Utószó után Életrajzi és bibliográfiai jegyzetek címen tömör tájékoztatást ad az antológia szerzőiről, akik itt sem az ábécé rendjében, hanem - kezdve az 1882-es Antal Sándorral és zárva az 1963- as Juhász R. Józseffel - a születések időrendjében követik egymást. Tóth figyelme a lényeges bio- és bibliográfiai adatokra kiterjed, de maximum két-há- rom sorban a költők poétikai, szemléleti jellegzetességét is jelezni lehetett volna. A gondos körültekintéssel végzett alapadatok összerendezésében néha hiba és hiány is akad. így például sem Darvas János, sem Szvatkó Pál nem volt szerkesztője a Magyarság napilapnak, amely 1939-ben már a nyilasok kezén volt. A Magyarország szerkesztői voltak. - Asgúthy Erzsébetnél nincs megemlítve a Talán című legjelentősebb drámája. - Győry Dezső nem volt a Magyar írás főszerkesztője, hanem Méccsel és Sebesi Ernővel együtt az I. évfolyam főmunkatársa; a II. évfolyamtól kezdve már nem is publikált a lapban. - Környei Elek előbb volt a Komáromi Lapok és utóbb a Híradó és Új Hírek szerkesztője. - Sá- fáry László nem kapcsolódott be Az Út szerkesztésébe, sőt kapcsolatban sem volt a lappal. - Berkó Sándor nem Budapesten lett újságíró, hanem Losoncon és Pozsonyban. Budapestre csak a bécsi dörttés után ment. - Somos Péternél meg kellett volna említeni a polgári nevét is, amelyen újság- és tanulmányíróként publikál. - Itt, a hibák kiszűrésénél említem meg, hogy az antológia külső és belső címlapjának alcímei között eltérés van. A külső címlap időkeretül" 1918— 1988-at, a belső 1919—1989-et tüntet fel. Én az utóbbit vettem alapul, mert 1989-es dátumú vers is szerepel. Az összeállító gondosságára vall, hogy a diakronikus módszerre való tekintettel a szerzők miniportréi után az antológiában való számszerű, mennyiségi szereplésükről is képet nyújt. Ennek bemutatása már természetesen ábécérendben történik, és főleg a kritikusok-recenzensek veszik hasznát, mert nem kell összekeresgélniük az összehasonlításokhoz szükséges egyéni részesedések tételeit. Tóth László - a néhány hibától eltekintve - kitűnő szerkesztőnek, válogatónak bizonyult. Akadhatnak majd olyan kritikusok, akik több aránytalanságot és indokolatlan mellőzést rónak fel neki, mint én, de azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy az első átfogó költészetúantológiánkat ő teremtette meg, s az ahhoz alapul szolgáló versdzsungelben imponáló felkészültséggel mozgott, hozzáértően és objektivitásra törekvőn szelektált, s figyelme a legtöbb színre, fajtára kiterjed, köztük az általa nemszeretettekre is. Akik költészetünk értékelésével ezentúl foglalkozni fognak, azoknak már az ő antológiájával is számolniuk kell.
