Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar költészet átfogó antológiája (Szélén az országútnak)
TURCZEL LAJOS A csehszlovákiai magyar költészet átfogó antológiája Szélén az országúinak - Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989 Ha az 1945 utáni irodalmi életünkben valamit dicsérni, kiemelni akarunk, akkor a kiadott szépirodalmi antológiák tekintélyes számát és csekély kivételtől eltekintve jó színvonalát hozhatjuk fel egyik példaként. Tizenhét ilyen antológiánk jelent meg ebben a közel fél évszázadnyi időszakaszban, s közülük hét volt a két világháború közti szakaszt feltáró hagyományantológia és tíz az új irodalmat bemutató. A hagyományantológiák - a dráma kivételével - minden műnemet és műfajt (novellát, kisregényt, „valóságirodalmat“, verset) megrostáltak, a „je- lenlét“-ántológiák legnagyobb érdeme pedig a nemzedékváltás elősegítése vagy demonstrálása volt. Az utóbbiak főleg a költészetben alkottak céltudatosan szervezett láncolatot (Fiatal szlovákiai magyar költők, 1958; Egyszemű éjszaka, 1970; Megközelítés, 1980; Próbaút, 1986), s 1966-ban, majd 1979-ben létrejött az új irodalmi szakasz addigi egészét felölelő két költészeti antológia (Szélkiáltó- Csehszlovákiai magyar költők antológiája; Jelenlét - Csehszlovákiai magyar költészet). Az átfogó szépprózai antológia ezek nyomában, 1981-ben látott napvilágot (Családi krónika - Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979). A legújabb antológia (Szélén az országúinak - Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989) Tóth László válogatásában és az általa alapított negyedévi szemlének, a Régiónak a kiadásában 1990-ben Budapesten jelent meg, és az előző antológiákhoz viszonyítva két jelentős újdonsága van: a hagyomány és jelen összevonásával költészetünk eddigi teljes útját felöleli; a versanyagát nem hagyományos módon, a szerzők ábécérendje szerint. A kiválogatott versanyag a kisebbségi sors történelmi alakulásának és az ahhoz alkalmazkodó irodalomszakaszolásnak megfelelően három részre oszlik: 1919-1938; 1939-1944 és 1945-1989. Az eddigi költészeti teljesség válogatott felmutatása - adekvát válogatási mérce esetén - a két háború közti irodalmi szakasz máig hiányzó irodalomtörténeti kézikönyvének a megírásához és a „harmadvirágzás“ érvényes kritikai értékrendjének kialakításához is hatékony segítséget nyújthat. Tóth László a válogatási mérce elvi kitűzésekor a „mérvadónak tartott minőségelv“ hangsúlyozása mellett abból indult ki, hogy „abszolút és minden elemében megbízható értékrend, ízlés, irodalom-, illetve költészetszemlélet nincs“. Ez a megállapítás az antológiaszerkesztéseknél és -válogatásoknál többszörösen is indokolt, hiszen itt a sok szerző és a többször is változó, módosuló társadalmi-történeti helyzet, világ- és életérzés miatt arra kell törekedni, hogy - amint a válogató mondja - „a temáti- kai, világnézeti, poétikai sokféleség a valósághoz a lehető legközelebb eső képet
