Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - BESZÉLŐ MÚLT - Takács András: A Nép

dolgozik. A rendes foglalkozási idő napi 6 óra. Ezen idő alatt zene, tánc és éneklési alapismeretek elsajátítása, kottaolvasás, hangképzés, intonáció, ritmusgyakorlatok, dal- lamdiktálás, zeneelmélet, kórusmfivek tanulása, népi tánctechnika és klasszika, valamint táncszámok, népi szokások és népi játékok tanulása folyik.”

Erre az aprólékos, mindent az alapoktól kezdő munkára azért volt szükség, mert énekes, illetve táncos szakmai előképzés akkoriban még nem létezett. Igaz, hogy ez az alapozás lassította az előrehaladást, de előnnyel is járt: egységes éneklési és mozgásstílust lehetett kialakítani, ami a műsorépítésben, az előadói stílus formálásában döntő jelentőségű lett. „A rövid félév alatt az együttes tagjai úgy politikailag, mint szakmailag nagyon sokat fejlődtek — folytatódik a beszámoló. Munkájukat tudatosan, lelkesen és odaadóan végzik. A kollektív szellem nagyon jó. Súrlódások, nézeteltérések úgyszólván nincsenek, ami arra enged következtetni, hogy jó, egészséges szellem fog meghonosodni, ami nagyon fontos tényezője további fejlődésünknek. Legjobb haladást az énekkar és a tánccsoport ért el, a zenekar fejlődése nem kielégítő. Egyrészt, mert zenészeink nehezen küzdik le a kávéházi stílust.”

A beszámoló következő része a bemutató műsortervét ismertette. A műsort cseh, szlovák, lengyel és ukrán népdalfeldolgozásokkal egészítették ki, jelképezni kívánva ezzel a Csehszlovákiában élő különböző nemzetiségű dolgozók együvé tartozását. „A színvonalas műsor biztosításához nagymértékben hozzájárul a gondosan és szakszerűen elkészített népviselet, amely már fél sikert biztosít... önálló szabóműhelyt állítunk fel, egy ruhatervezőnő, egy szabó és két varrónővel... Bočekné Gesztes Zsuzsa tervezőnő véleménye szerint csak így lehet elkészíteni a bemutatóig a szükséges népviseleteket.” Majd a fejlődést jelentősen gátló tényezők ismertetése következett.

Az együttes vezetése akkor már érezte: A Csemadok elnöksége tisztségviselőinek bátortalansága is közrejátszott abban, hogy az együttes a kevésbé megfelelő székhelyet kapta. Ezért próbálta komoly érvekkel elérni, hogy az Elnökség keményen álljon ki a Népes ügye mellett. „Az együttes elhelyezése Hodyban, ebben a kis szlovák faluban, szerencsétlen kezdeményezés volt, és az épület nem felel meg rendeltetésének több nyomós ok miatt. Egyharmadát a templom foglalja el, ahol napota több órát imádkoznak és énekelnek a falusi emberek, így kölcsönösen zavarjuk egymást. A tagok elhelyezése egészségügyi szempontból sem megfelelő. Nyolcan-tízen laknak egy szobában, elegendő levegő és oxigén hiányában, gyakori a fejfájás és ez a munka rovására megy. Hat zuhanyozón kívül nem áll a tagok rendelkezésére semmi más. Nincs fürdőkád, ahol tisztálkodhatnának, a villanymotor és a melegítő nem tud elegendő vizet szolgáltatni... Nem áll továbbá rendelkezésünkre elegendő és megfelelő tanterem. (A táncos és énekes legények hálóterme nappal a tánckar próbatermeként szolgált — T. A. megj.) Valamennyi eddigi látogatónk, pártfunkcionáriusok és közéleti személyiségek, a Kultúrügyi Hivatal képviselői egyöntetűen megállapították, hogy az épület nem felel meg küldetésének és ezért nekünk kell kezdeményezni, hogy a diószegi kastélyt megkapjuk. Ezt a javaslatot a bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Martinoviő elvtárs tette december 14-i látogatása alkalmával, és ígéretet tett, hogy rövid időn belül megkapjuk az említett épületet.”

A Csemadok ez ügyben újból kérvénnyel fordult az illetékesekhez, de az ígéretét senki sem váltotta be. Az együttes jobb elhelyezése soha nem oldódott meg.

Az elnökség élénk vita után két pontból álló határozatot fogadott el, amely magába foglalta az épület kicserélését, az önálló káderezést, az önálló könyvelést, a szabóműhely felállítását stb. Elfogadta a műsortervet és a hetedik pontban megbízta az igazgatót, hogy „járjon el személyesen a Kulturális Minisztériumban, Prágában, az énekkarvezető, és tánccsoportvezető koreográfus Budapestről való megszerzése céljából, a két ország között létrejött kulturális egyezmény keretén belül”.

Az épületcserét és a magyarországi vezető müvészkáderek beszerzését — annak ellenére, hogy a Csemadok mindkét ügyben újból kérvénnyel fordult az illetékesekhez — nem sikerült megoldani. A Csemadok, illetve az együttes hatáskörébe tartozó többi kérdést megoldották. 1954 elején a Sl'uk táncosát, a magyarul is jól beszélő, kassai születésű Kvočák Józsefet szerződtették koreográfusnak. Közben új tagokkal is sikerült feltölteni az együttest.

Szorosabbra fűződött a kapcsolat a szakemberekkel. Béres József erről később így emlékezett meg: „Hodyban meglátogatott bennünket igen sok hazai és külföldi vendég