Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - Szigeti László: Amőba-dóm (vers)

kampózott ajkak vérzúgása.

Énzúgás.

Éjhaza.

Anyám nyelvének kiárusítása.

Szavak vakolata mállik.

Hangzásuk mocsárban, állig.

Artéria reped.

A belek,

a máj érhálózata, kapuere recseg.

Aorta verdes. Hajszálerek szúrnak, döfnek.

Elegem van,

Teremtőm, belőled!

A Semmit láttatod!

A Semmeddig-se döfköd!

Zúgás-holdudvarban az üresség köpköd! Mélyen, talán, a tér.

A Hof tér.

Kő-időként terül.

Ölén turista-kéj. Méhében, talán, a zúgás.

Tombol.

A legjobb barát. Mélycsendi csendre allergiás. Csend-zúgás.

Talán.

A zúgást

nem lehet belátni. Talány.

Belőlem kilátni. Semeddig-se térbe. Csend-zúgó időbe. Magamba.