Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (VI. rész)
Cselényi László Aleatória avagy a megíratlan költemény tartomány Hatodik rész XCII Egy további kérdéskör a föderáció és a demokrácia kérdése. Ľ. Feldek emlékeztetett saját, húsz évvel ezelőtti megjegyzésére, hogy igen, föderáció, ám demokráciával egyetemben. Mai vélemény szerint ez a követelmény nem mindig valósult meg az azóta eltelt esztendőkben, s a föderáció-demokrácia párhuzamosságának kérdése ma is aktuális probléma, talán aktuálisabb, mint valaha. Ezzel szemben L. Ballek a „mindenekelőtt föderáció” elvét vallja, ha jól értelmezzük a sorok közé rejtett véleményét, akár a demokrácia ellenében is. XCIII Voltak idők és vannak népek, ahol vallás, tudomány, filozófia és művészet egy volt és ma is egy. Még nem is olyan régen azt tartották, hogy ez az egység u primitív differenciálatlanság jele. Ma tudjuk, hogy nem. Milyen szabadság: a költő átléphet a pap területére s a gondolkodó a költőére; milyen biztosság: a gondolat ugyanazt jelenti a filozófiában, tudományban és versben. A bölcsész költeményt ír és a pap tudományt, mindegy. Mindenki magyarázat nélkül tudja és érti, hogy miről van szó. Mert mindig ugyanarról van szó. Ama népek és korok csak egy világot ismertek. Olyan időben pedig, mint ma ... arra, aki a határokat ledönti, a területeket összeköti, a síkokat egybelátja, egyszerűen azt mondják, hogy őrült. (Hamvas Béla: Poetica Metaphysica). XCIV üurrell stílusa több, mint formai eszköz; ez hordozza a mondanivaló lényegét. Műve azon az axiómán alapszik, hogy az emberi magatartást és a világ végső igazságát nem lehet racionális úton fölfedni. Ha ez az igazság a teljes megvilágosodás futó pillanataiban egyáltalán fölfogható, a megértés teljes érzéki egy- gyéválást kíván. Durrel egy szellemes hasonlatával, mely egész érvelésének magva, arra tanít, hogy a lélek úgy hatol be az igazságba, mint a férfi a nőbe, egyszerre keríti hatalmába testileg és lelkileg.
