Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - Kulcsár Ferenc: Valakihez; Nagyváros; Az egó mikor rossz híreket hallgat; Láz; Naplótöredék; Elvarázsolt erdő (versek)
Kulcsár Ferenc Valakihez Látod Valaki már én is elmondhatom akárcsak te Valaki hogy újságok lapjait nem olvasom fejjel lefelé — sohasem. Látod Valaki már ennyire vagyok. Már én is elmondhatom hogy nem lábbal fogódzom nem járok kezemen mint ahogy te sem Valaki — sohasem. Már én is elmondhatom látod Valaki hogy szemem mélyvizének két kis vadkacsája megriad néha s verdesőn oltalmat keres. Látod Valaki kezem bunkója edzett s a pulzusom heves. 1 Kőből épül ásványból eszméből rakódik vérből húsból szóbeszédből legendából és tüneményből emeli ösztön hatalom kiveti homlokom átfogja karom 2 Védtelenül véletlenül ha mész titkok felé tűző napon át a városon eszméleten átsüt s vízión az anyag kőismeretek hullanak acéljelek égnek s zuhogó vizek csobognak földön égen csak ragyogás van lerogyás hogy könyvtárba mész s könyvet ragadsz ó gyönge hang ó gyönge hang hogy becsapott azt se tudom ma már hogyan kell írni verset 1977—1989 1971—1989 Az egó mikor rossz híreket hallgat Romlott egóm a bolygó mellkasán rám szól romlott egóm a katasztrófát halkítsam el a rossz híreket halkítsam el peckesen amint peckesen ülök az Apokalipszis lován. Nevetek mondom igenis kézit csókolom bősz egó kézit csókolom bősz egó. 5 ülve az Apokalipszis dérütötte lován lecsavarom mélyen a rádiót a bolygó mellkasán. Nevetek mondom na lám kézit csókolom bősz egó már alig suttog az embrió ölemben éppen nyögdécsel csupán álmodjunk hát mondom egy csúnyát e jól sikerült csínyről álmodjunk egy csúnyát. 1971—1989 Nagyváros
