Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - Varga Erzsébet: Az Irodalmi Szemle — a Szlovákiai írók Szövetségének folyóirata
Az Irodalmi Szemle — a Szlovákiai írók Szövetségének folyóirata Nem hiszem, hogy akad olyan olvasónk, aki a folyóiratunk hátsó borítóján rendszeresen megjelenő apróbetűs szöveget is hónapról hónapra elolvasná. Bizonyára nagyon kevesen figyeltek fel tehát arra a — folyóiratunk (s következésképpen egész irodalmunk) szempontjából korántsem mellékes — tényre, hogy az Irodalmi Szemle ez év január 1-jétől ismét a Szlovákiai írók Szövetségének a folyóirata — hivatalosan is. Ezt a „hivatalosan”-! azért tartóin szükségesnek hangsúlyozni, mert „nem hivatalosan” mindig is a hazai írótársadalom — elsősorban a hazai magyar írótársadalom — folyóirata voltunk, az Irodalmi Szemle kezdettől fogva nemzetiségi irodalmunk szolgálatát, ösztönzését, népszerűsítését tartotta elsődleges feladatának. S mivel egyelőre egyetlen irodalmi folyóiratként kénytelen szolgálni nemzetiségi irodalmunkat, e feladat teljesítése egyre nagyobb felelősséggel jár. Ezért is fontos, hogy két évtized elteltével — mondhatnám: két évtizednyi gazdátlanság után — visszakerültünk az írószövetség égisze alá: egyáltalán nem mindegy ugyanis, támaszkodhatunk-e munkánkban vagy sem valakire-valamire, s az sem elhanyagolható körülmény, hogy ez a „valaki-valami” olyan nagy társadalmi tekintélynek örvendő szervezet, mint a Szlovákiai írók Szövetsége. A „gazdátlanság” megszűntével természetesen bővülnek folyóiratunk lehetőségei, s ezáltal irodalmunk és íróink lehetőségei is, mindenekelőtt olyan értelemben, hogy az írószövetség számunkra is igyekszik biztosítani mindazt, ami a szlovák nyelvű irodalmi folyóiratok számára már ezideig is természetes volt. Az Irodalmi Szemle szempontjából a legfontosabb új lehetőség minden bizonnyal a csehszlovákiai magyar irodalom „termelékenységének” és színvonalbeli emelkedésének, a csehszlovákiai magyar írók alkotókészségének az ösztönzési lehetősége. Akárcsak a szlovák irodalmi folyóiratok szerkesztőségeinek, ez évtől kezdve az Irodalmi Szemle szerkesztőségének is módjában áll nívődíjjal jutalmazni azt a szerzőt, aki a legtevékenyebben vesz részt a folyóirat munkájában, illetve — a szerkesztőség és a szerkesztő- bizottság megítélése szerint — az esztétikailag legértékesebb, legelőremutatóbb művet publikálta az adott évfolyamban. A nívódíj — amelyet nemzetiségi irodalmunk sokáig méltatlanul mellőzött nagy alakjáról, Forbáth Imréről neveztünk el — már az 1988-ban közölt irodalmi művekért odaítélhető, s ösztönző hatását remélhetőleg nemcsak íróink, hanem — folyóiratunk elkövetkező évfolyamainak színvonalában — olvasóink is érzékelik majd. A jövő év elejétől kezdve az Irodalmi Szemle nyomdai kivitelezése is színvonalasabbá válik, szebb lesz a folyóirat „köntöse”, s még a hasábjain sorakozó betűk is formásab- bak, olvashatóbbak lesznek a jelenleg használtaknál. Ez, sajnos, egyszersmind azt jelenti, hogy emelkednek a folyóirat előállítási költségei, ráadásul Januártól megszűnik az újságárak állami támogatása, az úgynevezett „negatív forgalmi adó”. A megemelkedett költségeket természetesen nem olvasóinkkal akarjuk megfizettetni, e cikk írásakor azonban már biztos, hogy az újságárak általános emelkedését nem kerülheti el folyóiratunk sem, s januártól egy koronával drágább lesz. Reméljük, ez a valóban nem nagy összeg (évi 10 Kčs) nem tántorítja el irodalmunk kedvelőit irodalmunk Szemléjétől, s a szigorodó gazdasági körülmények között is olvasói maradnak a csehszlovákiai magyar irodalom egyelőre egyetlen folyóiratának. Varga Erzsébet
