Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - FÓRUM - Liszka József: Az Új Mindenes Gyűjtemény és a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság

kiadásától. Egy-egy szám felépítésének nagy vonalakban tükröznie kellene az érin­tett tudományszakok egész skáláját. Ezen belül rovatok kialakítását is tervezzük, amelybe az írások jellege alapján lenné­nek szétosztva az egyes dolgozatok (ta- nulmányok-értekezések, kisebb közlemé­nyek, hírek-recenziók). 4. Tekintettel a kiadvány heterogén vol­tára, összetételére, a jövőben szakítani kell a lektorálás eddigi gyakorlatával, mi­szerint két szaklektor az egész kötet anyagát kapja kézhez elbírálásra. Nincs olyan ember, még a néprajztudományon belül sem, nemhogy a társadalomtudomá­nyok széles skálájának viszonylatában, aki minden témához a legkorszerűbb kutatá­si problematika ismeretében építő jelleg­gel hozzá tudna szólni. Ezért, véleményem szerint, a jövőben az egyes dolgozatokat külön-külön kell kiadni az illetékes szak­embereknek, specialistáknak. Az egész kö­tet anyagának szerkezetbeli és koncepcio­nális kérdéseiért viszont a felelős szer­kesztőnek és a szerkesztőbizottságnak kell felelősséget vállalnia. 5. Az Oj Mindenes Gyűjtemény eddig megjelent köteteinek szakmai visszhangja szinte a nullával egyenlő. Néhány, a szak­lapokban megjelent kisebb recenziót leszá­mítva (most nem beszélek a napilapokban, kulturális folyóiratokban megjelent ismer­tetésekről] az eddigi dolgozatok nem ke­rülnek bele a szakmai vérkeringésbe. Miért? Én elsősorban a terjesztési fogya­tékosságokkal magyarázom ezt. Központi kutatóintézetek könyvtáraiba nem kerül­tek el az eddigi kötetek, a szerkesztőségek­be recenzálásra szétküldött példányok szá­ma is minimális lehetett. A jövőben tehát jobban oda kell figyel­ni erre a terjesztésre. Egyrészt (és első­sorban!) a kiadónak kellene mindent meg­tennie, hogy minél nagyobb példányszám­ban és jól kiválasztott helyekre kerüljenek a kötetek. Ám a szerzők is sokat tehetnek azért, hogy a kiadvány eljusson a legfon­tosabb kutatóintézetekbe, könyvtárakba. Eddig ki-ki a kollégáknak szétküldött tisz­teletpéldányokkal igyekezett segíteni a helyzeten, bár ez — a kiadvány viszony­lag alacsony ára ellenére is — elég költ­séges vállalkozás. Ezen a helyzeten ismét a kiadó segíthetne azáltal, hogy a tudo­mányos kiadványok gyakorlatának megfe­lelően az Űj Mindenes Gyűjtemény egyes köteteiből is készíthetne különnyomatokat. .Ha a szerzők szétküldenék a rájuk eső részt (optimálisan 50 darabot], akkor ez jó propagandának is minősülhetne. A szakmai terjesztés persze nem segít azon a hovatovább mind égetőbb problé­mán, hogy a kiadvány legyen minél ke­vésbé ráfizetéses, ha lehetséges, akkor ön­fenntartó. Ehhez persze nagy példányszám szükségeltetik. A példányszám jelentős emelését úgy vélem megoldhatónak, ha az egyes számok dolgozatai által érintett táj­egységek helyi Csemadok-szervezetei (vagy járási titkárságai, könyvesboltjai) a köte­tekből bizonyos mennyiséget előrendelés­sel biztosítanának. Ezek értékesítését a megjelenés idejére időzített, a szerzők ál­tal tartandó előadások segíthetnék. Ily mó­don — még szerény, pesszimista számítá­sokkal is — megduplázható lenne az ed­digi átlagos példányszám, ami persze az önfenntartáshoz nem elegendő. Éppen ezért azon a lehetőségen is el kell majd gondolkodnunk, hogy a dolgozatok érintet­te tájegységeken működő (természetesen jól, nyereségesen működő) üzemek, föld­műves-szövetkezetek anyagilag is támogas­sák az egyes számok megjelenését. Mind­ezek fejében esetleg bizonyos, az ízléses­ség határai között mozgó reklámokat is lehetne a kötetek végéhez csatolni. Nem új dolog ez, Európa bizonyos régióiban régen bevett gyakorlatnak számít. 6. Eddig többé-kevésbé általános kérdé­sekről szóltam. Most nézzük meg röviden, hogy a néprajz területén melyek a leg­fontosabb teendők! A) Ha tájaink néprajzi bibliográfiáját szemügyre vesszük, akkor feltűnhet, hogy az eddig közzétett anyagban tematikai és területi szempontból is aránytalanságok mutatkoznak. A jövőben az Oj Mindenes Gyűjtemény egyes köteteinek tudatos ki­alakításával ezeknek az aránytalanságok­nak az eltüntetésén kell fáradoznunk. Mindez persze nem azt jelenti, hogy bár­milyen témakör vagy terület, tájegység oly mértékben fel lenne már dolgozva ná­lunk, hogy többé ne érdemelné ki nép­rajzkutatóink figyelmét. Tudatában vagyok annak, hogy befejezett néprajzi gyűjtés nincs ■— legfeljebb abbahagyott! —, ám mégis léteznek bizonyos fokozatok, s ne­künk most az olyan kérdésekre kell súlyt helyeznünk, amelyek eddig teljesen elke­rülték figyelmünket. A néprajztudomány erőteljesebb oldal­hajtásai közül eddig szinte teljesen figyel­men kívül hagytuk a szakrális néprajzot és a társadalomnéprajz legtöbb kérdését. A

Next

/
Thumbnails
Contents