Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - FIGYELŐ - Stilét Tamás: Siva Stabat + + + + Furiosa (Egy kívülálló portréja)
gondolkozni. Szeretnék nem gondolatokat okozni testemnek. Szeretném ibolya lenni — ha meg nem sértődnek a hasonlaton —: agy, érzelmek és szexualitás nélkül. Szeretném magamat magamnak nézni. Nem szükség, parancs, kéj, logika szerint mindenfajta dolgokat tenni, tenni nem. Szeretném szelet. Szeretném más füvet. Szeretném fülemüle nem fenyeget engem.” — mondta egyik delejes álmában. Illumináns belső fejlődését illukratív pályaképpel kendőzi: jelesen érettségizik a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnáziumban, felsőfokú tanulmányokat folytat a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola oligofrén pedagógia és logopédia szakán: diplomamunkájában kidolgozza a fogyatékos gyermekek metakommunikációs jelekkel való oktatásának első elméletét. Időközben kiskorú bűnözők, mozgássérültek és szellemileg retardáltak nevelőintézeteiben tanít. Belemerül a magyar néptánc szépségeibe, a shotokan karate-do rideg mélységébe. Júnói termetet épít, kristályzöld szemeket, kékacél seinkent. A jobb orcáján, az ajka felett, mély forradás. Orwell évében váratlanul délvidékre, Szabadka városába költözik: életét Triceps-hez, a másként-gondolkodóhoz köti. S a nyárutó egyik verőfényes délutánján — az amazonok rítusának kilenc ősi mozdulatával — lemetszi a bal kehiét. Könnyezve kacagva, vérezve kifut a búzatenger pipacsai közé: 23 éves, útban a Háromarcú felé ... Az elkövetkező időben erőteljes mimikrit kényszerít magára: példás feleség, háziasszony, „cuncimókus”, dolgozó nő: mint tiszteletdíjas tanár, beszédtechnikai tanfolyamokat tart a Szabadkai Népszínház és az Űjvidéki Színház színészeinek, az Újvidéki RTV bemondóinak, a szabadkai Pedagógiai Akadémia hallgatóinak. Végtelen fónikus gyakorlatokat végez: hogy ne kelljen beszélnie — énekel, hogy ne kelljen énekelnie — hallgat, hogy ne kelljen hallgatnia — beszél. Képtelennek lennem önnön gondolataim kifejezésére szóban és írásban, hogy képessé váljak mások gondolatainak megértésére. „Képtelennek kell lennem mások gondolatainak megértésére szóban és írásban, hogy képessé váljak önnön gondolataim kifejezésére.” — mondta egyik delejes álmában. Barátságot köt Kelet-Európa Lédájával, Nilatak Kidal androgin sámánnal, s titkos tanításainak füstjét mélyen a májába zárja. Vándorol: az újvidéki Űj Symposion folyóirat multimediális élőújságaival és a zágrábi/szabadkai Kugla/Pyramis Nigra társulat rémdrámájával fellép Jugoszlávia húsz kulturális központjában. Ettől kezdve valódinak vélt arca elmosódik, ismeretlen személyisége kivirágzik a pillanat művészetében. A GÉPEZETEK ÉS FENEVADAK tragoedia dell’ arte őrjöngő, kíméletlen és értelmetlen küzdelmeiben fehér leples, aranyfürtű őrangyalként jelenik meg. nemes vonásait acélrostély védi. Élő tüzet hoz, szekercével széthasított gerincet gyógyít. Mikor Gépszörnyeteg megskalpolja, sikoltva kifordul rózsaszínű bőréből, és női démonná vedlik át. Fekete, pikkelyes vértezet, sípoló légzőmaszk, tar koponya, tenyérnyi széles, borotvaéles bárd — cselekedeteit a bushido, a szamurájok kódexe irányítja. Az erkölcs alapja a bátorság! S a Végső Vereségkor: a Végső Viktória: a hasfalat szelíden felhasító aikuchi-----------„Ráeszméltem, hogy a Harcos Útja a halál. H a választanod kell halál és élet között, habozás nélkül válasszad a halált.” — álmodta egyik delejes valóságában. A GLIFÄK performance elfeledett, barbár szertartás töredéke. Tőzeglápból előbukkanó gyönyörűséges, félelmes archaikus torzó. A Világegyetem Harmóniáját hirdető hiero/glifa kőmorzsaléka, mely előtt értetlenül és sértődötten állunk: „más korok — talán — dicsőségükben dicsőítik...” Szépmívű, veretes kehelyben lobogó tüzet hoz a papnő — százéves háborúra, apokaliptikus borúra gyülekező, tengernyi sereg lélekpásztora —: fenyegető és fönséges, akár a prédára induló
