Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - Jaroslav Chovanec: A szlovák nemzeti felkelés jelentősége
A felkelésben a szlovák nép politikai reprezentánsai, főleg a kommunisták, olyan álláspontot képviseltek, hogy a megújított köztársaságban az „egyenlő az egyenlővel” elv föderáció formájában valósuljon meg, méghozzá az SZSZKSZ mintájára. Ludvík Svoboda a szlovák nemzeti felkelés államjogi értékelését így fejezte ki: „A szlovák nemzeti felkelésnek az első naptól kezdve felbecsülhetetlen volt a jelentősége a csehszlovák kölcsönösség újbóli megszilárdítása szempontjából. Az a hír, hogy a szlovákok maguk indítottak harcot a fasiszta-ludák rezsim felszámolása érdekében az oszthatalan Csehszlovák Köztársaság megújításáért, a cseh országrészekben minden eddiginél nagyobb lelkesedésre talált és segített leküzdeni a nemzeteink között München után megnyilvánuló bizalmatlanságot.” A szlovák nemzeti felkelés erkölcsi jelentősége abban áll, hogy a szlovák nemzet a fasizmus elleni harcával felzárkózott a haladó és demokratikus nemzetek sorába. Ladislav Novomeský erről a következőket írja: „A szlovák nemzeti felkelésnek az is, sőt — az évek múltával elmondhatjuk — mindenekelőtt az a jelentősége, hogy nemzetünk történeti öntudatának egyértelműen haladó, világos módon forradalmi, demokratikus jelleget kölcsönzött. ( ___) Vele pótolta a szlovák nemzet azt a hiányát, amely a nnál nagyobb súllyal nehezedett rá, minthogy nemzetként abban a korban kezdtünk ébredezni, amelyet egyre világosabban a proletárforradalmak s azok szocialista demokratizmusa jellemzett. Úristen, milyen nehéz volna mindezzel lépést tartanunk ama hagyomány nélkül, amelyet a szlovák nemzeti felkelés teremtett, mindössze azzal a a történeti öntudattal, amelyet saját felkelés előtti múltunkból meríthettünk.” Ki a városbői III., 1970
