Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - Jaroslav Chovanec: A szlovák nemzeti felkelés jelentősége
gondolt más megoldásra.” Ez a nemzetileg egyenlő és demokratikus alapokon megújított Csehszlovák Köztársaság volt az egész szlovák nemzet vágya, ezért harcolt a felkelésben. De a Londonban székelő külföldi ellenállás képviselői, élükön Edvard Beneš- sel, nem ismerték el a szlovák nemzet önállóságát s a csehszlovakizmus pozícióján maradtak. Beneš és hívai az sznf előkészületei és lefolyása során a londoni rádió és a katonai hírszerzés segítségével erős propagandát fejtettek ki, s egészen 1944 októberéig nem ismerték el sem az SZNT-t mint a szlovák nemzet reprezentánsát, sem a szlovák nemzet önállóságát. Csak az események hatására voltak kénytelenek álláspontjukat feladni. A csehek és szlovákok egyenjogú és demokratikus helyzetének kiharcolását Beneš és a londoni kormány ellenében a CSKP moszkvai vezetése támogatta. A szlovák nemzeti felkelés politikai kezdeményezője, szervezője és vezető ereje az SZLKP volt, amely mindjárt a szlovák nemzeti felkelés első napjaiban. 1944. szeptember 2-án állásfoglalást fogadott el a felkelésről, és kiadta Az SZLKP nyilatkozatát, amelyben kitűzte a felkelés céljait. Ez a nyilatkozat szervesen kapcsolódik az SZNT deklarációjához és kiegészíti azt. A szlovák nemzeti felkelés folyamán az SZLKP egyesítette a két munkáspártot — az SZLKP-t és a Szlovákiai Szociáldemokrata Pártot. Az egyesítő kongresszusra 1944. szeptember 17-én került sor Besztercebányán, ahol rezolúciót fogadtak el, melyben kitűzték Szlovákia Kommunista Pártja legközelebbi feladatait és céljait. A kongresszus elfogadta az SZLKP szervezeti alapelveit is. A munkásosztály egyesítése 1944. október 15-én Podbrezován, az üzemi bizottságok kongresszusán fejeződött be. Ezen a kongresz- szuson egyesítették Szlovákiában az egész szakszervezeti mozgalmat. Az SZLKP az után sem szüntette be aktív politikai, szervezési, agitációs és nevelőmunkáját, hogy a felkelők — katonák és partizánok — visszavonultak a hegyekbe. Az sznf-ben a szlovák nép szétverte az ún. szlovák állam gépezetét, határozottan elutasította a klérofasiszta ideológiát és kialakította a nemzeti szervek rendszerét. A Nemzeti Front, élén az SZLKP-val, lerakta az új politikai rendszer alapjait és megteremtette a feltételeket a népi demokratikus Csehszlovákia megalakításához. Csehszlovákiában a szlovák nemzeti felkeléssel kezdődött a nemzeti és demokratikus forradalom. A szlovák nemzeti felkelés jelentőségét Klement Gottwald a moszkvai Československé listy című újságban a következőképpen méltatta: „Csehszlovákia szempontjából a mostani harcnak Szlovákiában nagy jelentősége van, katonailag éppúgy, mint politikailag és erkölcsileg. Először fordult elő, hogy Csehszlovákia nemzeteinek egyike árbocra tűzte az idegen betolakodók ellen az igazi nemzeti felszabadító harc zászlaját, nemcsak a határokon túl, hanem hazai talajon is... Az a tény, hogy éppen a szlovák nemzet volt az, amelyik a kedvező helyzet alakulására elsőként ragadhatott tömeges méretekben fegyvert, a szlovákok számára nemcsak nagy megtiszteltetés, hanem ahhoz is hozzásegít, hogy az új, szabad Csehszlovákiában megszilárduljon a szláv nemzetek testvéri összetartása az egyenlő az egyenlővel elv alapján.” A szlovák nemzeti felkelés jelentőségét a személyi kultusz időszakában szubjektivista módon értékelték, s ez nagy erkölcsi és politikai károkat okozott társadalmunkban. Az SZLKP több vezető képviselőjét, az sznf szervezőit és vezetőit „burzsoá nacionalistáknak” minősítették és üldözték. Ez az időszak történelemtudományunkra is rányomta bélyegét. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusa után a CSKP-ban is igyekeztek ezeket a hibákat eltávolítani s e korszak átértékelését követően 1963 decemberében a CSKP KB plénuma rezolúciót fogadott el az SZLKP IX. kongresszusán elitéit burzsoá nacionalizmus felülvizsgálatáról. A CSKP KB ebben a rezolúcióban Husák, Novomeský, Šmidke és Clementis elvtársakat párttagokként és állampolgárokként is rehabilitálta. A szlovák nemzeti felkelésnek, annak ellenére, hogy a felkelők csak két hónapig tartották magukat a nyílt harcban, mindenekelőtt katonai és politikai jelentőséget tulajdonítunk. A fegyveres felkelés komolyan akadályozta a fasiszták tevékenységét a Kárpátokban megkezdett védőbástya építésében, a Szlovákián átvezető fő visszavonulási helyeken, megzavarta a németek front mögötti kommunikációs rendszerét. A hitleri Németország elveszítette csaknem az egész szlovák hadsereget, amely a számos partizánbrigáddal és -különítménnyel együtt jelentős stratégiai területen vette át az uralmat a fasiszta Wehrmacht hátországában. Ludvík Svoboda a szlovák nemzeti felkelés 21. évfordulója alkalmából a következőket
