Irodalmi Szemle, 1989

1989/7 - Jaroslav Chovanec: A szlovák nemzeti felkelés jelentősége

A Szovjetunió lerohanása után Szlovákiában felgyorsul a fasizálódás és kezdetét veszi a nyílt terror a kommunisták és egyáltalán a haladó gondolkodású emberek ellen. A fasiszta ludák rezsim a széles tömegek előtt teljesen lejáratta magát. A szlovákiai nemzeti felszabadító harcot kedvezően befolyásolták, főleg 1942—1943-ban, a szovjet hadsereg sikerei, a külföldi antifasiszta koalíció erősödése, valamint az 1943. december 12-én aláírt baráti, kölcsönös segítségnyújtási és a háború utáni együttműködésről szóló egyezmény. 1943 karácsonyán az SZLKP V. illegális központi bizottságának (tagjai Smidke, Husák és Novomeskiý voltak] kezdeményezésére az antifasiszta Nemzeti Front platformján megalakult az illegális Szlovák Nemzeti Tanács mint a szlovák nemzet politikai reprezentánsa, amely a szlovákiai demokratikus és antifasiszta erőket egyesítette.

Az illegális Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásakor alapokmányt fogadott el, az ún. Karácsonyi Egyezményt, amelyben körvonalazta az SZNT-nek mint nemzeti központi szervnek az antifasiszta ellenállás szervezésében játszott szerepét és azt is, hogy a megfelelő pillanatban átveszi a politikai hatalmat. A Karácsonyi Egyezményben az SZNT a Csehszlovák Köztársaság megújításáért szállt síkra, az „egyenlő az egyenlővel” elv alapján, külön hangsúlyozva a szovjet orientációt. Az egyezmény azt is tartalmazta, hogy a megújított Csehszlovák Köztársaságot demokratikus elveken kell megszervezni, minden fasiszta elemet likvidálni kell, s a nemzeti jövedelmet az egész lakosság között, egyformán kell elosztani.

Az SZLKP a Szovjetunió lerohanását követően fegyveres partizáncsoportokat kezdett szervezni. A partizánmozgalom fokozatosan óriási méreteket öltött, különösen az után, hogy a Szovjetunióból szlovák és szovjet ejtőernyős csoportok érkeztek Szlovákiába a partizánmozgalom megszervezésére. 1944. augusztus végén Szlovákiában kb. 7—8 ezer partizán működött az SZLKP eszmei és politikai vezetése alatt.

Az SZLKP V. illegális központi veztése és az illegális Szlovák Nemzeti Tanács a felkelés előkészítése során a partizánokon kívül az ún. szlovák állam hadseregével is számolt. Mindenekelőtt a fegyverek és más hadianyagok megszerzését tűzte ki célul, de a maga oldalára akarta állítani a haladó és antifasiszta nézeteket valló tiszteket, altiszteket és sorkatonákat is. A Komintern VII. kongresszusának határozataiból indult ki. Ezeket a csehszlovákiai feltételekre a CSKP VII. kongresszusa, a szlovákiai feltételekre pedig a CSKP szlovákiai szervezetének 1936 márciusában tartott konferenciája bontotta le. A II. világháború idején ezekhez az irányelvekhez csatolták a Komintern Végrehajtó Bizottsága Elnökségének 1943. január 5-én kelt határozatát a CSKP legközelebbi feladatairól a nemzeti felszabadító harc során. Ez a határozat főleg a forradalmi nemzeti bizottságok megalakítását s a fasizmus elleni harcnak a Nemzeti Front platformján való megszervezését szorgalmazta.

Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy Szlovákiában a csehországitól eltérő körülmények miatt, s hogy a CSKP munkája gördülékenyebben folyjon, a CSKP szlovák részének szervezetileg önállósulnia kellett. Ez 1939 májusában megtörtént, s a CSKP területi vezetése az SZLKP I. illegális vezetésévé alakult át. De a CSKP egysége és politikai irányvonalának egysége nem bomlott meg. Megmaradt a CSKP moszkvai vezetése, amely a csehszlovák nemzeti felszabadító harcot az illegális CSKP és az illegális SZLKP útján irányította és szervezte.

Szlovákiában az SZLKP volt az egyetlen politikai párt, amely a Csehszlovák Köztársaság feldarabolása után szervezetileg, eszmeileg, politikailag és programja alapján képes volt illegalitásba vonulni és vezetni a fasizmus elleni harcot. A felkelés kitörése után azonnal legalizálódott és megkezdte alapszervezeteinek és központi bizottságának kiépítését, kiterjesztését és feltöltését.

Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az SZLKP négy illegális központi szervét a fasiszta biztonsági szervek likvidálták.

A fegyveres felkelés tervével és céljaival a CSKP moszkvai vezetése is egyetértett. A felkelés koncepciójában, mint már említettük, az is benne foglaltatott, hogy a szlovák hadsereget fel kell használni a felkelés oldalán. 1944. március közepén tehát tárgyalásokra került sor az SZLKP V. illegális központi vezetősége, valamint az SZNT és a szlovák hadsereg antifasiszta képviselői között. E tárgyalások eredményeként jött létre a Katonai Központ, amely közvetlenül az illegális Szlovák Nemzeti Tanácsnak volt alárendelve. A központ élén Ján Golian alezredes állt. A tanácskozáson a résztvevők a fel