Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - HOLNAP - Bolemant László: Én veiem; Megnyugvással közlöm (versek)
Bolemant László En velem Megnyugvással közlöm hazautazom a Hold van velem a közöny eksztázisa elolvadt mágnes tenyeremen kaotikus rezgés lapulok lapockáim alatt térdem hozzád érintem elhiszem hogy létezem valahol a meghajlásban ejtettem el kezed ráncait betűk közt lépkedve botlottam meg kötőhangok helyén — talán a K és a H között - és a sok kezdőbetűn csuklott el a hangom — lenyeltem velük ujjbegyedet és körmöd nem láthatott engem senki ahogy összeraktam belőlük az arcod sokszor úgy érzem már az első szóval meghatároztam árnyékomat a virágzó almafára vetítettet a fehér meggyvirágok mellett gyászolót árnyékom: sziromhalmaz esőben fürdőző sötét vetlilet gerincfeszítő acéldrót ózonréteg a hangyák fölött szivacsos köd hétfőtől vasárnapig lövészárok aknamező és óvóhely vagy be- és kilélegzett levegő KikötO 11.
