Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - KRITIKA - Garaj Lajos: Az emberi üdvösség tragédiái (Németh László regényeiről) II. rész

újból és újból lehetetlenné teszik, hogy nyugodtabb, harmonikusabb és boldogabb életet éljen.

Németh László eredetileg az Örültek címet adta regényének, de azt az ötvenes évek dogmatikus politikája miatt megváltoztatta. A regényt 1949-ben fejezte be, de az csak 1956-ban jelent meg.20 Műve eszmei célkitűzését a szerző a rá jellemző módon így határozza meg: „Mert mi is az, amit én kezdettől fogva őrültségnek neveztem? A belátással nem mérsékelt akarat... ez a vak akarat teszi az embert boldogtalanná.”21 Németh László tehát az őrültség bizonyos formáit nemcsak az egyes emberre, hanem az egész emberiségre vonatkoztatva lehetségesnek tartja. Égető Eszter női lénye olyan princípiumon nyugszik, amely az élet őrültségeinek humanista elrendezését szorgalmazza.

Az Égető Eszter széles társadalomrajza a századfordulótól a felszabadulásig tárja fel az ország fejlődésének kérdéseit. Égető Eszter életében ugyanis három nemzedék váltja egymást: a regény elején Eszter kislányként, a végén pedig nagymamaként szerepel. A regény társadalmi és szociológiai aspektusai, a társadalmi környezet és atmoszféra rajza nemcsak az egyén pszichikumának ábrázolását mélyíti el, hanem még az Utolsó kísérletnél is átfogóbb és differenciáltabb társadalomkritikát jelent.

Eszter életútja magába sűríti azokat a legfőbb társadalmi problémákat, tendenciákat, politikai fordulatokat, melyek a társadalomban a századfordulótól 1945-ig valamilyen szerepet játszottak. Esztert csupa megszállott, „őrült” férfi veszi körül, akik valóságos vagy fiktív eszmékért lelkesedve cselekszenek, de törekvésük, elképzelésük, igyekezetük elmaradottsága, a meg nem értés vagy a helytelen hozzáállás, a társadalmi lehetőségek nem reális szemlélete miatt zátonyra fut. Eszter nagyszülei még a parasztság és a belőle kinövő kispolgárság szilárd rétegét képviselik. A későbbi nemzedékek már elveszítik ezt a stabilitást és létbiztonságot. Eszter ügyvéd apja már különböző reformterveket sző. A kapitalizálódás híve, s meg szeretné honosítani a tudomány, a technika és a kultúra vívmányait, de ezirányú kísérletei kudarccal végződnek. A legnagyobb különc azonban Eszter patikus férje, aki a modern technika megszállottjaként különféle vállalkozásokba kezd, ám jelentősebb eredmények nélkül. „Őrültségei” az Eszter nagyszüleitől örökölt vagyon nagy részét is felemésztik, s Eszternek nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ebből valamit átmentsen gyermekeinek. Ez a generáció az előzőnek már csak a karikatúrája; közülük csupán azok sikeresek, akik gátlás nélkül alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Eszter fia politizálni kezd. Kapcsolatba kerül a népi írókkal és azzal az értelmiségi réteggel, amelyik a harmincas években nemcsak önmaga, hanem az elnyomott nép számára is kiutat keres a társadalmi bajokból. Am fia karrierje tragikusan végződik. A felszabadulás után férje a két kisebb gyerekkel külföldre távozik, s Eszter egyedül marad a patikájával és az unokájával, akit már az eljövendő új társadalomnak kíván fölnevelni. A regénynek ebben a részében Méhes alakjában Németh László önmagát ábrázolta.

Eszter erős lélekkel és a harmónia iránti csendes nosztalgiával viseli el a sors sebeit és az élet gondjait. Nincs különösebb életcélja, ám megértő és segít az arra rászorulóknak. Passzív, védi, de nem modellálja az élet értékeit. Az élethez inkább ösztönösen, mint tudatosan viszonyul. Az őt körülvevő férfiakat megszállott bolondoknak, „őrülteknek” tartja, mivel törekvéseikkel nem váltják meg a világot. A regény végén tudatosítja, hogy „egy családban nem lehet az életet újraszőni. Széttépi a többi, az egész. Az egész társadalmat kell egy családként újjáalapítani”.22

A regény cselekményének jelentős része egy kisvárosban, Csomorkányban játszódik le, s ez a regény hatására, a közép-európai mentalitás és anomáliák kritikájaként a probléma diagnosztizálása miatt „csomorkányizmus”-ként rögzült az irodalmi köztudatban. „Csomorkány »őrültjei« voltaképpen abban a betegségben szenvedtek, amiben Tur- genyev, Dosztojevszkij, Csehov hősei: a nyugati gondolkozás nem forrt össze bennük a szarmata-lélekkel.”23

Németh László abban látta a probléma megoldását, hogy Európa e részében olyan társadalmi rendszert és életformát kell kialakítani, amelyik megfelel a sajátos viszonyoknak. Égető Eszter olyan emberi és morális értéket testesít meg, a kollektív összetartozás olyan tudatát és harmonikus életérzését fejezi ki, melyek a szocializmusban nélkülözhetetlenek.

Regényeinek sorát az Irgalom zárja le, amely egyben a szerző eszmei üzenetének és prózájának szintézisét is jelenti. „Az Irgalom — írja Németh László — egész írói pá