Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - KRITIKA - Garaj Lajos: Az emberi üdvösség tragédiái (Németh László regényeiről) II. rész

szerző prózájának sajátos eszmei-esztétikai jellege és intenciója. A Gyász, az Iszony, az Égető Eszter és az Irgalom a magyar irodalom és az európai kultúra klasszikus értékei közé tartozik. Joggal állapítja meg szerzőjükről Béládi Miklós, hogy „a magyar regény történetébe a Gyász írta be nevét, a nagy európai elbeszélők sorába az Iszonynyal emelkedett.”17 Ezt a megállapítást a regények külföldi (francia, német, angol) fogadtatásáról szóló cikkek is megerősítik.18

Az Iszonyt Németh László 1942-ben kezdte írni, s az iszony problematikája iránti érdeklődése nyilván közrejátszott abban, hogy az Utolsó kísérlet torzó maradt. A regényt eredetileg Móricz Zsigmond kezdte közölni folyóiratában, a Kelet Népében. Móricz halála s a Kelet Népe megszűnése után19 Németh László az újrainduló Válaszban folytatta a regény közlését, amely könyv alakban a felszabadulás után, 1947-ben jelent meg.

Az Iszony tökéletesen megkomponált, Németh László legjobb művének tartott lélektani regény. Tulajdonképpen a főhős, Kárász Nelli nagy belső monológja életéről és Takaró Sanyival kötött házasságáról, amelyből szabadon és sebzetten, de semmiképpen sem boldogan kerül ki, hanem megközelíthetetlen büszkeséggel és elégtétellel, egy csepp szánalom és bűntudat nélkül. Nelli saját élettörténetét tette elkövetése után mondja el, az eseményeket tehát Németh László retrospektíven ábrázolja, úgy, ahogyan azokat Nelli tudatával és érzékeivel regisztrálta. Ugyanakkor gondosan ügyel arra, hogy az eseményeket a főhős elfogulatlanul szemlélje, annak ellenére, hogy ebben a lélektani regényben elfogultság nélkül, sőt iszonyú őszinteséggel mutatja be a házastársi viszony talán legdrámaibb poklát. Nelli saját életét objektíven, elfogulatlanul, mintegy kívülállóként mondja el. Semmire sincs tekintettel, sem magára, sem másokra, nem akarja magatartását és tettét sem megszépíteni, sem igazolni, csupán megmagyarázni és feltárni.

Kárász Nelli az egyik legösszetettebb Németh László-i hős: istennő és emberi lény, közönséges ember, hús-vér nő és szimbólum is egyben. Jellemében Artemisz istennő mitikus vonásai és az örök női sors biológiai aberrációi, predesztinációi és determinációi keverednek az emberi magatartás Németh László-i minőségeszméjével a mindennapi, reális élethelyzetekben. Akárcsak a Gyászt, melyről már a szerzőt idézve szóltunk, ezt a legényt is a külső és a belső övezetek jellemzik; ezek vannak hatással Nelli sorsára, determinálják és körülhatárolják személyiségét. Németh László ugyanis az emberi természetet társadalmilag determinált biológiai-lélektani állapotként értelmezte. Kárász Nelli mint a nőiesség artemiszi tulajdonságokkal rendelkező ősképe, mint a sors létformáinak metaforája, alkatában hordja végzetét. Németh László itt az emberi lélek olyan mélységeit kutatja, melyeket már nagyon nehéz racionálisan értelmezni. Századunk modern írói gyakran nyúlnak vissza a mitológiához, hatolnak le az emberi mítoszok és szimbólumok sűrűjébe, hogy mélyebben megértsék az emberi lényeget, azt, ami bennünk távoli, ködös, metafizikai és általános érvényű. Ugyanígy mélyült el Németh László is az emberi lét eme útvesztőiben. Nála azonban — amint ezt Nelli sorsa is bizonyítja — a félelem, az iszony, az idegenség, a szorongás és a bizonytalanság érzése a minőség hiányából fakad, az emberi lét hibás struktúrájából, amely nem teszi lehetővé, hogy az emberi minőség a világ domináns, meghatározó ereje legyen.

Kárász Nelli szép, gyöngéd, fennkölt, érzékeny és jellemes nő. Egy tanyán él szüleivel —■ a regény cselekménye a húszas években a magyar pusztán játszódik —, mint egy szabad madár. Példaképének tekintett földműves édesapja meghal, s Takaró Sanyi lesz az új bérlőjük a közeli faluból. Az új helyzet Nellit választás elé állítja. Két rossz közül választhat: vagy mindkét lehetőséget elutasítja, és világgá megy szolgálni, vagy a fiatal Takaró felesége lesz. Nelli a házasságot választja, bár Sanyi egész lénye kezdettől fogva visszataszító számára. így életük fokozatosan végzetessé válik. Sanyi tragédiáját az okozza, hogy a magáétól eltérő alkatú fennkölt, büszke és „artemiszi” komplexusokkal rendelkező nőt vesz feleségül. Nelli tragédiája viszont abban rejlik, hogy neki éppen egy Takaró Sanyi típusú férj jutott. Nelli nem frigid nő, ahogyan az az első pillantásra tűnik, bár az emberi szenvedélyeket az alantas ösztönök szabad áradásának tekinti. Imre, Sanyi öccse, akit Nelli inkább magához való társnak tekint, már nem ellenszenves számára. De elmennek egymás mellett észrevétlenül, távoliként és idegenként, pedig ők együvé tartoznak. Nelli jellemét nemcsak artemiszi vonások jellemzik. Hűvös szépsége, öntudatossága és büszkesége nem könnyelműséget takar, hanem nagyon is fogékony, törékeny lelket, vonzó személyiséget, aki örömét leli az