Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

tartották a jognak a kihangsúlyozását az alkotmánylevélben. A tapasztalatok ezzel szemben azt bizonyították, hogy nagyon is fontos és időszerű volt ezt az alapvető emberi jogot akkor felvenni a kisebbségi szerződésbe. Mert ez a rendelkezés nem más, mint a kisebbségi szerződés 7. cikkelye 3. bekezdésének az átvétele, természetesen kisebb módosításokkal. A módosítás eléggé szembetűnő a „nyilvános népgyűlés” („...ve verejných shromáždénirh lidu”) fogalom esetében. Az eredeti francia szövegben ugyanis a „dans les réunions publiques” szerepel, azaz „nyilvános gyűléseken”. Ez a kisebb méretű változtatás sem felel meg a kisebbségi szerződés szellemének.

A hatodik fejezet további szakaszai, tehát a 130., a 131., a 132. és a 133. § rendelkezései a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát és kultúráját érintik. A 129. § feltételezi egy nyelvi törvény elfogadását, egy olyan törvényét, amely az alkotmánylevél szerves részét képezi, s amely megállapítja a nyelvhasználat alapelveit.149

A Saint-Germain-en-Laye-i nemzetközi szerződésben a 8. és 9. cikkely 1. és 2. bekezdése tartalmazza mindazokat a kulturális kötelezettségeket, amelyek rendelkezéseit átvette az alkotmánylevél 130., 131. és 132. szakasza.

A következő szakasz, a 130. §, ugyancsak leszögezi az állampolgárok egyenlőségét. Rendelkezése szerint mindazok az állampolgárok, akik az általános törvények értelmében jótékonysági, vallási és szociális intézményeket, iskolákat és egyéb nevelőintézeteket alapíthatnak, igazgathatnak és fenntarthatnak, „nemzetiségre, nyelvre, vallásra és fajra való tekintet nélkül egyenlők, és ezekben az intézetekben szabadon használhatják nyelvüket és gyakorolhatják vallásukat”. Az egyenlőségen kívül még azt is lehetővé teszi, hogy az állampolgárok saját költségükön létesíthetnek iskolákat, nemzetiségi iskolákat is. Ez a rendelkezés egyébként összefügg az alkotmánylevél 120. §-ával (oktatási és nevelési magánintézetek létrehozása), 122. és 125. §-ával (a vallás szabad gyakorlása), valamint a kisebbségi szerződés 8. cikkelyének második mondatával, amely egyebek közt leszögezi, hogy „az etnikai, a vallási vagy a nyelvi kisebbségek” tagjainak jogukban áll saját költségükön „jótékonysági, vallási vagy szociális intézeteket, iskolákat és más nevelőintézeteket alapítani és igazgatni”, s bennük „szabadon használni saját nyelvüket” és gyakorolni vallásukat.150

Az alkotmánylevél 131. §-a szavatolja annak a lehetőségét, hogy a nem csehszlovák anyanyelvű állampolgárok gyermekei ugyancsak anyanyelvükön tanulhassanak a közoktatási intézményekben, éspedig mindazokban a városokban és járásokban, amelyekben ezeknek az állampolgároknak jelentékeny hányada él. Az anyanyelven történő oktatást azonban csak azzal a megkötéssel szavatolja, hogy ezekben az iskolákban kötelezővé tehető a csehszlovák nyelvnek mint tantárgynak a tanítása. Tehát az alkotmánylevél nem rendeli el kötelezően, csupán lehetővé teszi a csehszlovák nyelv kötelező tanítását a nemzetiségi iskolákban. Hangsúlyozom, „a saját nyelven való tanítás” nem csupán a nemzeti kisebbségek nyelvének mint a tantárgyak egyikének a tanítását jelentette, hanem az iskola tanítási nyelvét, tehát azt a nyelvet, amelyen az iskolában valamennyi tantárgyat tanítják. Ez a rendelkezés minden szintű és típusú iskolára vonatkozott. A „saját nyelven való tanítás” tehát a nyelvet mint a tanítás eszközét feltételezte, és nem mint tantárgyat.151 Egyébként a 131. és a 132. § általában az ún. kisebbségi iskolákat tartotta szem előtt. Ezek gyakorlati megvalósításával kapcsolatban azonban nem tartalmaz részletesebb rendelkezéseket. Azt egyszerű törvényre bízza. így természetesen, amint ez megtörtént az alkotmánylevél más szakasza esetében is, a végrehajtás egy külön törvénytől, egy közönséges törvény rendelkezéseitől függött.

Az alkotmány levél 132. §-a arról is intézkedett, hogy azokban a városokban és járásokban, amelyekben vallási, nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó csehszlovák állampolgárok jelentékeny hányada él, ezeknek a kisebbségeknek nevelési, vallási és emberbaráti céljaira az állami, községi vagy más költségvetésből megfelelő részt kell biztosítani.

A „megfelelő rész” („pfimäfený podíl”) meghatározásáról nem intézkedik közelebbről sem az alkotmánylevél más szakasza, sem pedig egyéb jogszabály.152

A 133. § rendelkezésére való tekintettel a 132. § előírásának sem lehetett nagyobb jelentőséget tulajdonítani, hisz az valójában végrehajtási törvényt feltételezett. A „jelentékeny hányad” fogalom meghatározására azonban a csehszlovák parlament nem fogadott el semmiféle törvényt. Így tehát mind a „megfelelő rész”, mind pedig a „jelentékeny hányad” jogi szabályozás nélkül maradt, ezért hát a 132. §-ból semmiféle kőnk-