Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)
voltak. A nyilvánosságot csak a törvény által meghatározott esetekben volt szabad kizárni.119 X. A polgári alapjogok és szabadságjogok, valamint kötelességek Az alkotmánylevél ötödik fejezete tartalmazza a polgári alapjogokat és szabadságokat, valamint az állampolgári kötelességeket, összesen 22 szakaszban. Ez a fejezet felkeltette nemcsak a kormány, hanem az alkotmányjogi bizottság tagjainak a figyelmét is. A munkások szintén élénk érdeklődést tanúsítottak iránta. Képviselőik igyekeztek elérni, hogy az alkotmány a legteljesebb polgári alapjogokat és szabadságjogokat tartalmazza. Ezzel szemben a polgárság képviselői csupán annyit szerettek volna belőlük rögzíteni az alkotmányban, amennyi nem veszélyezteti tartalmával és terjedelmével a fennálló társadalmi és államrendet. Az említettekkel kapcsolatban nem lesz érdektelen, ha e helyt egészen röviden visz- szatekintünk az emberi jogok és szabadságjogok fejlődésére. A polgári alapjogok eszméje a feudalizmus utolsó szakaszában indult útjára. A nagy francia forradalom egyik vezérelvévé vált. Az egész XIX. század azt hajtotta végre, amit a burzsoázia nagy francia forradalmárai a szabadság, az egyenlőség, a testvériség jelszavára hivatkozva létrehoztak. E hármas jelszóból az első kettő jogi megfogalmazást nyert a világ csaknem valamennyi államában. A szabadság és az egyenlőség eszméjéből fakadt a polgári szabadságjogoknak és a polgárok' törvény előtti egyenlőségének alkotmányos jelentőségű okmányokba, dokumentumokba foglalása. Ezeket mindmáig klasszikus polgári alapjogoknak nevezik. A szabadság és az egyenlőség gondolata végigvonul az állampolgári alapjogok egész területén. Különösen meghatározó szerepe volt az alapjogok megszületésekor. A polgári alapjogok — történelmi harcok eredményeként — alkotmányos elismerést nyertek. Az ember természetes, elidegeníthetetlen jogai deklarációkban láttak napvilágot. Ilyen ünnepélyes nyilatkozat Virginia állam 1776. június 12-én kelt alkotmányának bevezetője, a Bill of Rights. Ez a deklaráció nemcsak a többi amerikai gyarmat hasonló dokumentumainak szolgált mintául, hanem az 1776. július 4-én elfogadott Függetlenségi Nyilatkozatnak, majd a forradalmi Franciaország híres Deklarációjának is. A legjelentősebb nyilatkozatot, az alkotmányos alapokmányt a francia rendek alkotmányozó gyűlése 1789. augusztus 27-én szavazta meg „Déclaration des droits de I homme et du citoyen” címmel, amely az 1791. szeptember 3-án elfogadott francia alkotmány bevezetője lett. Az emberi jogok alapját, a törvény előtti egyenlőséget kifejezetten az 1793. június 24-én elfogadott hegypárti alkotmány fogalmazta meg először, amikor az I. cikkely 3. bekezdésében kimondta, hogy „minden ember születésénél fogva és a törvény előtt egyenlő”. A hegypárti alkotmány azonban soha nem került alkalmazásra. A konvent ugyanis úgy döntött, hogy a béke kivívásáig nem lépteti hatályba. Jó másfél századdal a francia deklaráció kibocsátása után megszületett az első történelmi kísérlet a polgári alapjogok nemzetközi rendezésére. Napvilágot látott az Egyesült Nemzetek Szövetségének 1948. december 10-ei ünnepélyes deklarációja, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Napjainkban állampolgári jogoknak általában azokat az alapvető jogokat nevezik, amelyek alkotmányba vannak foglalva, vagyis az érvényes, a pozitív jog részét képezik. Emberi jogokon valami mást, többet értenek. Olyasmit, ami az állampolgári jogokban mint erkölcsi tartalom kifejeződik, vagy pedig azokban ki kellene fejeződnie. Az emberi jogok végeredményben még nem jogok. Mindaddig, amíg nem válnak törvénnyé, csak mint erkölcsi követelményről beszélhetünk róluk. Törvénybe foglalva viszont már nem emberi jogok többé, nem is úgy nevezik őket, hanem állampolgári jogok, pozitív jogi intézmények. Az emberi jogok nemzetközi védelmének gondolata már a Népszövetség időszakában felmerült, de csupán kisebbségvédelmi vonatkozásban. Az emberi jogok egyetemes kifejezésére az első jelentősebb kísérlet a „Déclaration International des droits de I homme”. Ezt a dokumentumot az Inštitút de droit international 1929. október 12-én fogadta el New York-ban, az ottani ülésén, de csak mint egy tudományos intézmény állásfoglalását. Az ENSZ Egyetemes Nyilatkozata tehát az első és egyetlen példa mindmáig az alapjogok összességének nemzetközi fórumon való rendezésére.
