Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - NAPLÓ - Dobos László: Erdélyi János, a teremtés küzdelme
kultúránknak van egy sajátos vonása: közéleti érzékenysége. Ez azt jelenti, hogy a kultúra, az irodalom magába fogadja s kifejezi nemzetiségi létünk gondjait. Sajnos, az elmúlt két évtizedben kultúránk, irodalmunk szinte kivonult a közéletből. A kényszerű függetlenség állapota ez. A nemzeti kisebbségünk sorsát érintő kérdések néprajzi, honismereti és helytörténeti kutatások határai közé szorultak. Nemzetiségi létünk valóságképét a szépítés irányában torzították, megoldottnak tekintették a nemzetiségi kérdést, ezáltal leegyszerűsítették s jelentését lefokozták. Ezek a tényezők nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti kisebbségünk életében negatív tendenciák sora erősödött fel. Néhány nagy tételét említem e folyamatnak: Lényegesen csökkent anyanyelvűnk társadalmi szerepe. Nyelvhasználatunkról az elmúlt húsz évben nem jelent meg végrehajtási törvény. Alacsony a magyar nemzeti kisebbség természetes szaporulata, 1970—1980 között 1,7 százalék volt, ugyanabban az időben az össz-szlovákiai szaporulat 9,9 százalék. Az 1986-ig érvényben lévő településpolitika 124 magyarok lakta kistelepülést fosztott meg (központosítás) társadalmi szerepétől, illetve ítélt pusztulásra. 1970—71 és 1987 között a Szlovákiában létező 494 magyar tanítási nyelvű alapiskola közül 246 szűnt meg, azaz: 49,8 százaléka. A magyar nyelvű óvodák hálózata nem tükrözi a magyar lakosság számarányát. Megoldatlan a magyar tanítási nyelvű szakközépiskolák és szakmunkásképzők helyzete. Megoldatlan a magyar pedagógusképzés. Megoldatlan a magyar történelem oktatása. Megoldatlan a nemzetiségi joggyakorlat... Súlyos tételek jelszavas felsorolása. A közelmúltban beadványt juttattunk el a párt és a kormány illetékeseihez, amelyet harminchárman írtunk alá. Az anyagban vizsgálat tárgyává tesszük nemzetiségi életünk minden területét, és számos javaslattal élünk. E beadványról eddig három ízben tárgyaltak az SZLKP Központi Bizottságán. Beadvánnyal fordult a szlovák kormány elnökéhez a Csemadok KB elnöksége. A Szlovákiai írók Szövetségének Magyar Tagozata ugyancsak beadvánnyal fordult a párt és az állam vezetőihez, ezt az anyagot nagypénteken tárgyalta a szövetség elnöksége, s támogatja azt. Gondolom, mindnyájan érezzük, egy új, más politikai környezet alakul, ennek a változásnak számunkra is van jelentése. Közéletiségre van szükségünk, kitolni a kultúra határait, hogy közösségben, nemzetiségben is gondolkodjunk. A kisebbségi lét helyzetei az emberi magatartásformák széles skáláját alakítják ki. A becsületesség, a tolerancia, egymás értékeinek kölcsönös tisztelete mellett létrejönnek a torzulások: az alázkodás, a hízelgés, megjelennek a mindig félők, a mindig óvatosak, az alibisták, a szolgálók és kiszolgálók, s megjelennek a kényelmet választók, a minden lépésért kalapjukat tartók, a mindent megmagyarázok ... Sajnos, ezek létező jelenségek, úgy tapasztalom, hogy nemzeti kisebbségünk kárára negatív jelenségek sora erősödött fel az elmúlt évtizedekben. önvizsgálatra van szükségünk, önismeretre, életünk jó és rossz helyzeteinek valós megnevezésére. Azt mondjuk, ami van, félelem, gátlás és szorongás nélkül. Az elmúlt húsz évben önmagunk helyzetéről alkotott képünk hiányos volt, homályos, udvarias, de elmondhatom ezt az egész negyven esztendő egészéről is. Görbe tükörbe kellett belebámulnunk, s mások fogalmazta sémákat, ítéleteket, brosúra értékű helyzetmagyarázatokat tudomásul venni. Az elmúlt húsz év veszteséglistái túl nagyok ahhoz, hogy önámítással éljünk. A közösség teremtő- s befogadókészségének befolyásolója, hogy van-e döntési joga, ha csak részben is, önmaga dolgaiban. A mai politika jelszavai, a több demokrácia, a nyíltság, a nyilvánosság számunkra Is kihívást jelentenek — teremtő küzdelmet. S ez már összehangzik Erdélyi János életművének lényegével. Választhatjuk a lemondás, a félreállás, az önfeladás kényelmét, s vállalhatunk fe’elősséget, közösségünket éltető s megtartó felelősséget.
