Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - NAPLÓ - Dobos László: Erdélyi János, a teremtés küzdelme
A szellemi vonzáskör kialakulásának másik behatároló tényezője a háború után fellépő értelmiségi életanyaga, életérzése. E nemzedékek egymást követő hullámai nagyrészt népi származásúak, életélményük szociális telítésű, ezáltal igazság- és változásérzékeny. Alapjában e nemzedékek életérzése és szemlélete alakította ki nemzetiségi kultúránk vonzásterületeit az ötvenes és hatvanas években. Érdekes jelenség, amíg a két háború közötti időben a csehszlovákiai magyarság hagyománytudata Petőfire, s főleg Adyra támaszkodott, addig a második világháború után a hagyománykeresés a magyar felvilágosodás, a reformkor, a szabadságharc talaján nőtt irodalmi életművek példáihoz nyúl vissza. Ez egyszerre a helyzet adottsága és tudatos-ösztönös szándék is. A második világháború után, az ötvenes évektől kezdődően nekünk a semmiből kellett kultúrát teremtenünk, ez a törekvés egyértelműen rokon a felvilágosodás, a reformkor kultúrát s irodalmat teremtő programjaival. Érdekes, s egyben tanulságos, hogy a mi kultúrát és irodalmat teremtő szándékunk már az ötvenes évek első tétova lépéseitől kezdve a magyar nemzeti kultúra népi-nem- zeti vonulatával rokonult. így és ezáltal rokonultunk a népi realizmus, a forradalom s a szabadság olykor romantikusra színezett eszméivel. Erdélyi János telkesjobbágyak gyermeke, pórfiú. Protestáns, puritán paraszti világból jött. Sokfelé ágazó, nyugtalan, küzdelmes élet, elmondani ilyen alkalommal lehetetlenség, ezért csak meghatározó csomópontjait említem. A nevelőiskola Sárospatak. Erdélyi János ténykedése az irodalmat, a magyar kultúrát gyarapító felismerések sora. Az életmű elején a versek állnak; költészete egyszerű, közvetlen, tárgyias, hangja elüt a klasszicizmus ridegségétől, a romantika dagályosságától. A népies magyar költészet előhírnöke lesz, ami később Petőfi költészetében éri el csúcsát. ' A népiség mint életérzés, a népiség mint program. Ihleti erre a népi élet élménye, az ungi és bodrogközi táj, s felemelő emberi környezete, hiszen kortársai Petőfi, Arany János, Tompa Mihály, továbbá Szemere Bertalan, a 49-es forradalmi kormány későbbi miniszterelnöke. Felismerte a folklór szerepét. 1845-ben a népköltészet programszerű mentésébe kezd, majd felhívással ösztönzi a népköltészet országos gyűjtését. Három kötetben adja ki a Magyar népdalokat és mondákat, tanulmányt ír a népköltészetről, kiadja a Magyar közmondások könyvét. Tehát a tiszta forrás. A XIX. században Közép-Európa népeinek kultúrájában a folklór szerepe meghatározó. Gyűjtik és felhasználják, beépítik: a népdal forrásvidéke a nemzeti zenének; a népnyelv a nyelvújításoknak, a népköltészet az irodalomnak. Tehát a saját tulajdonú anyag, a folklór a magyar nemzeti kultúra építőanyaga. Ebből a kötődésből emelkedik magasra az anyanyelv, s annak kultúrát meghatározó szerepe. Erdélyi János a nép nemzetté válása programjának fogalmazója és valósítója. Volt három folyóirat szerkesztője. 1848-ban a Nemzeti Színház vezetője. 1848 áprilisában nemzetőrnek áll, a bukás után egy évig bujdosik. Pedagógus. 1851 novemberétől a sárospataki főiskola filozófiaprofesszora. Küzdelemmel, tettekkel válaszol az erőszakos németesítésre. Megindítja a Népi Iskolai Könyvtárt, később kiadja a Sárospataki Füzeteket, tudományos pezsgést kíván teremteni a Rákócziak fészkében. Filozófus. Keresi, kutatja az irodalom, az élet s a dolgok értelmét. Ez már a bölcselkedés ideje, nemzetiségi vonatkozásban; nemzeti és áltatlános egymáshoz tartozása, a népek egyenrangúsága s a néptestvériség, ez volt gondolatainak tengelye. Filozófiai fejtegetéseiben kritikai gondolkodást, kora meghaladását jelölte meg irányul. Időszerű-e ma Erdélyi János életműve? — teszik fel gyakran a kérdést. Egyetlen életmű sem ismételhető és utánozható, egyetlen életmű sem fordítható le az utókor viszonyaira szó szerint. Időszerűségét a példa, a minta, gondolatai, felismerései adják. író volt és tudós, sokoldalú érdeklődésű, alapító, reformer, műveltségeszmény meg
