Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány
ahol a nyugati török birodalom állt, virágzott és megdőlt... A magyarok ősei e birodalom vezetésébe, ha nem is közvetlenül, de betekinthettek. Megismerték és új hazájukba magukkal hozták e műveltség rögzítő jeleit: a rovásírás-jeleket ... Semmi hihetetlen nincs tehát az elmondottak alapján abban, hogy az orkhoni kőfeliratokban rögzített versekhez hasonló hősi énekek és siratók hangzottak el a honfoglalás előtt, alatt és után is jó ideig a magyar fejedelmek udvarában és a nép közt — írja Képes Géza az orkhoni feliratok magyarítását tartalmazó Kőbe vésett eposzok című kötet előszavában. XXXV Egyelőre azonban maradjunk e röpke műfajnál, már csak a címe miatt is, hiszen ha valaha, valahol, akkor itt és most, Jolsván, engem, harminc-egynéhány évnyi viszontlátás után, a szülőföld (ha elfogadjuk, hogy Jolsva is a szülőföldem) valóban kérdez. XXXVI Nem, így ebből nem lesz semmi. Kit érdekel K. bácsi meg az a bizonyos őszi- nyári-tavaszi vagy téli napsütéses délután, egyáltalán, mitől válik valami vagy valaki mások számára is érdekessé? Hagyjuk hát K. bácsit, ugorjunk messze ama meghatározhatatlan délutántól, ugorjunk egyenesen a P. kellős közepébe. Ez a P. egyáltalán nem azt a P.-t jelenti, amire általában mindenki gondol, csak majdnem azt. Vagyis a Pigalle-t. xxxvii íiüg! A tér az idő, így a tér idővé lesz; így nem mi szubjektive megyünk át, hanem a tér megy át az időbe... a tér a tagadott idő, mint ahogy megfordítva, a megszüntetett tér magáért valóban kifejtve idő — idézi Suki Béla Hegelt, s így folytatja: A térnek és az időnek ez a dialektikus szintézise teljesen egyedülálló Hegel korában és kétségtelenül az einsteini négydimenziós tér-idő felfogást előlegezi. Egy másik „modern” Hegel-gondolat: A tartalom nem más, mint a forma átcsapása tartalomba, s a forma nem más, mint a tartalom átcsapása a formába, amiből logikusan következik, hogy a forma és a tartalom nem közömbösek egymással szemben, minden tartalom csak neki megfelelő formában juthat jól kifejezésre. XXXVIII Nemcsak melankóliát okozott hosszú távoliét után megtérő, tékozló fiának e szülőföld, hanem örömöt is szerzett. Mégpedig megdöbbenéssel vegyes örömöt. A harminc-egynéhány esztendő alatt, amióta innen elkerültem, kevés volt diáktársammal találkoztam. Legtöbbjüket azóta se láttam, azt se tudom, élnek-e, halnak-e, egy-kettőről csupán ha van hírem. így például Éváról, hajdani osztályunk egyik legcsinosabb növendékéről. Róla tudom, hogy a nemzeti bizottságon dolgozik, így alighanem őt lelem meg a legkönnyebben, s ha szükség lesz rá, a fotózás miatt, ő lehet majd leginkább a segítségünkre.
