Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - HOLNAP - Hodossy Gyula: Még ma, Ajándék-vers, Kánaán
HODOSSY GYULA MÉG MA A szavak, amelyek itt lebegnek előttem, hulló falevelek. Múlóban van minden. A jövő, még ha van, akkor sincs, nem érdekel. Várjon, aki akar. Nekem most adassák meg, hogy múlt legyen minden, amit a sors nekem egy életre betervezett. A holnap megérkező pofonok mind-mind ma csattanjanak el. A holnap esedékes vivát is még ma kiáltassék felém. Hulló falevél vagyok magam is. Ö, szelek, ne ringassatok! Úgysem válogathatok, zuhanjak hát oda, ahová helyem ebben a világraszóló káoszban kisorsolt at ott. Még ma tudja meg anyám, kiért ordított fel torkaszakadtából, mielőtt a lába azt mondta volna: FlO. Még ma tudja meg mindenki, aki egyszer meg fogja tudni: VAGYOK, sót: ILYEN VAGYOK, mert vergődjön a halál, vagy aki épp akar. Nekem még ma adassék meg, de hamar! AJÁNDÉK-VERS Egyszer csak elkezdtek remegni a falak. A nyitott ablaknál — hiába havazott odakinn sütött a levegő és fájt a fény. CSAKNEM LEPOTTYANT A NAP! A hó forrón hullott. Csak jóval később folyt vissza szemembe a valóság. A Nap visszakullogott az égre. ± Szônyom, 1S73 {verbális S/Z/Ö)
