Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - FIGYELŐ - Cselényi László: Sokágú síp II.
FIGYELŐ Szibéria őslakosságának népköltészetéből állítottak össze egy pompás antológiát Sámándobok, szóljatok címmel), vagy a burját-mongol eposz kiváló kutatója-fordí- tója, Lőrincz L. László, s a keleti rokonaink költészetét megszállottan búvárlő-ma- gyarító Képes Géza. Tudnunk kell persze, hogy a Belső-Ázsiai hősénekek, amint a Manasz esetében is láttuk, általában több tízezer soros „költemények”, így a modern fordítások csak részletekben tudják vállalni a rendszerint elnyúló, hosszú epizódokat újra és újra elkántáló (szájhagyomány útján terjedő) eposzokat. Amint mondottuk, a magyar Manasz is csupán a legszebb énekeit közli az eredeti eposznak, így a hős születéséről, gyerekkoráról, Kosoj bajnokkal való találkozásáról, hadairól, Almambat vitézről és a Manasz haláláról szóló epizódokat. S ezek, hála a kiváló átköltésnek, mint csepp a tengert, híven tükrözik az egészet. Legalábbis reméljük, hogy így igaz, hisz összevetni aligha tudjuk az eredetivel. Biztosítékunk csupán a válogató s a műfordító igényes munkája. Figyeljünk csak meg egy szép részletet A hős halála című epizódból: „Hold tüntével sötét lett, Holott világolt jényed. Erős, nagy kirgiz néped Erőtlen, néma nép lett.” Bede Anna kitűnő műfordítói munkáját dicséri e részlet szépsége. Mert a műfordító feladata aligha lehetett egyszerű, hisz „A Manasz szépsége, értéke épp abban rejlik, hogy csodálatosan sokszínű, ékes és változatos, drága keleti szőnyeggé szövi biztos kézzel külön-külön bizarrnak ható elemekből a kirgiz nép hol véres, keserves, kegyetlen és kegyetlenkedő, hol szépségesen vigasságos múltját, csalásait és megcsalattatásait, könnyeit és tréfáit. Erőssége ezért nem meséjének fordulatosságában van, hasonlókat minden eposzban találunk, hanem a részletek, leírások megjelenítő erejében”. Ha lehet, Ajtmatovot leszámítva, még a kirgizeknél is gazdagabb irodalma van szovjet Közép-Ázsia legnagyobb népességű köztársaságának, Üzbegisztánnak. Az üz- bégeknek ugyancsak van világirodalmi rangú népi eposzuk, a címe: ALPAMIS. Ezt, sajnos, csak kivonatosan van módunkban ismerni, mivel se magyar, se cseh vagy szlovák fordítása nem létezik. Létezik viszont egy prózai földolgozása a Mladé letá kitűnő sorozatában, a Pradávne príbehy című edícióban, s ebből ízelítőt kaphatunk az Alpamisból s általában Kö- zép-Äzsia népi epikájából. Még inkább ízelítőt kaphatunk egy kitűnő tanulmányból, nevezetesen a sokáig feledésbe merült s most újonnan fölfedezett, elsőrangú szovjet orientalista és irodalomtudós, Viktor Zsirmunszkij Az Alpa- mis epikus monda és az Odüsszeia című tanulmányából, amely a tudós Irodalom, poétika című, válogatott tanulmányokat tartalmazó kötetében jelent meg magyarul a Gondolat kiadó gondozásában 1981-ben. Ebben olvashatjuk, többek között, az alábbiakat: „Mint ismeretes, Homérosz eposzai, így az »Odüsszeia« létrejöttében is lényeges, talán döntő szerepet játszottak a kis- ázsiai ión kolóniák. Innen kell eredeztetnünk mind Odüsszeusz visszatérésének szüzséjét, mind pedig a szüzsé kapcsolatát a közép-ázsiai Alpamis mondával. Az Odüsszeia és az Alpamis, kiváltképpen ez utóbbi kungrat változata, oly közel áll egymáshoz, hogy aligha beszélhetünk a motívumok véletlen egybeeséséről: az Alpamis és az Odüsszeia minden bizonnyal az ősi mesei szüzsé egy közös »keleti« (hősi) változatára megy vissza. Az Odüsz- szeia példája megengedhetővé teszi, hogy a »férj visszatérése* monda e keleti változatának keletkezését legalábbis az i. e. VII. századra tegyük (ha tekintetbe vesz- szük, hogy az Odüsszeia i. e. 600-ban már elnyerte végleges formáját). A monda elterjedésének útvonalai Elő- és Kisázsia történetének ebben az archaikus periódusában egyelőre tisztázásra várnak, ám egyéb analóg tények fényében az Odüsz- szeia és az Alpamis hasonlósága felveti az antik és a közép-ázsiai kultúrák közötti ősi kapcsolatok, pontosabban a görög kultúrára gyakorolt hatás kérdését.” Am az üzbégeknek, ellentétben a kirgizekkel, nemcsak hősi eposzuk van, hanem van nagy romantikus mű-eposzuk is, nevezetesen Nevái FERHÄD ÉS SIRIN című, ugyancsak világirodalmi rangú alkotása. Ezt Brodszky Erzsébet fordította magyarra, s a Magyar Helikon kiadó jelentette meg még 1974-ben, a tőle megszokott pompás kivitelezésben. Jegyezzük meg, hogy Nevái híres alkotása szlovákul
