Irodalmi Szemle, 1989

1989/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Tanulmányok és emlékezések

KRITIKA mélyes élmények, emlékek, vallomások formájában elevenednek itt meg Irodal­munk tudós kutatója gyermekkorának színhelyei, iskoláinak szellemi légköre, szakmai indulásának körülményei. Ennek a fejezetnek a végén kapott helyet az a két riport is / „Rengeteg rejtett szellemi tartalékunk van ■■■’’, Küldetés és szolgá­lat), amely komplexen igyekszik bemutat­ni Turczel Lajos eddigi életútjának leg­fontosabb állomásait és értékeit. Mi jellemző Turczel kutatói attitűdjére? Először is az alaposság, indokoltság, reális mértéktartás, a tények tisztelete, az ösz- szefüggések feltárása, a kutatás tárgya iránt érzett mély felelősség. Nehéz lenne róla elképzelnünk, hogy valamikor is olyan munkába fogott, amit nem szeret vagy nem csinál szívesen. Irodalmunk ha­gyományainak feldolgozásában nemcsak mennyiségileg leltároz, névsorokat gyárt és összerak, hanem elsősorban viszonyla­tokat mutat fel és minden lépésekor ha­tározottan és tömören értékel. Éppen ezért fontosnak tartja a vitás kérdésekre való utalásokat, azok lecsapódásainak és iro­dalomformáló hatásainak pontos megvilá­gítását. Állásfoglalásaiban a tapasztalt iro­dalomtörténész meglátásai formálódnak szakszerű véleménnyé, melyeket nem mel­lőzhet a szakmai közvélemény. Kritikákat sajnos régen nem ír, immár a hatvanas évek közepétől az irodalomtörténeti kuta­tómunka, a két háború közti irodalmi éle­tünk minden momentumának feltárása foglalkoztatja. Legújabb kötete forrásérté­kű tanulmányainak elolvasása után döb­benhetünk rá arra, miért nem lehetett még eddig elfogadhatóan megírni a csehszlo­vákiai magyar irodalom történetét. (Ma­dách, 1987) Quasi kép, 1983

Next

/
Thumbnails
Contents