Irodalmi Szemle, 1989

1989/5 - Keszeli Ferenc: Groteszk heroida; Cím nélkül

mert repülni vágyik ott, hol hajózni kell a partközeiben.

Emlékszel-e a rengeteg menetrendre? A meggörbült sínekre emlékszel-e? Számoltad-e a szándékkal lekésett vonatokat? Érzed-e csontjaidban, hogy a szándékkal lekésett vonatot akartuk késlelteni, hogy elérjük azt, amit lekésni akartunk — örömöt lelve abban, amiért itt maradtunk?

Dehogyis tudtuk, hogy nem a pálya, hanem a föld mozog.

Végezetül egy madárról szólnék ... nem is madárról, inkább pillangóról, mely tudvalévőén hernyó lesz elébb.

Mikor a pillangó még hernyó csupán, akkor madárszarnak álcázza magát, nehogy felfalják őt a madarak.

Az ötlet s a kivitelezés egyként zseniális, mint ahogy amaz erkölcsi gátlástalanság is, ahogy legnagyobb ellensége szarának sem átall látszani

— azért, hogy megmaradjon, és azzá lehessen, ami lenni óhajt.

Mindezt magasan szervezett viselkedésnek nevezi a felkent tudomány.

De hát én nem vagyok tudós.

Költő vagyok, ki a síneket nem maga mögött, inkább maga előtt szedte fel, hogy a lekésett vonat még átroboghasson a testén, miként a vonatok, miként a fúvó paripák, tarkónlövések, pallosok, és egészen egyszerű szívrohamok is.