Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - HOLNAP - Juhász R. József: stúdió erté
Juhász R. József stúdió érté (Megalakul egy stúdió) 1987 októbereoen négy fiatal — írók, képzőművész, biokémikus (Juhász R. József, Mészáros Ottó, Németh Ilona, Simon Attila) — elhatározta, hogy a csehszlovákiai magyar irodalmi és képzőművészeti gyakorlattól eltérve létrehoz egy koordinációs csoportot, amely ifjúsági és Csemadok-klubjainkban, valamint iskoláinkban bemutatja a kortárs kísérleti művészeti és irodalmi irányzatokat. A stúdió érté néven elindított kezdeményezés a Csemadok érsekújvári alapszervezete, a Fiatal írókr Köre, valamint az érsekújvári székhellyel működő OKVTČM (a SZISZ kerületi bizottságához tartozó ifjúsági tudományos-műszaki klub) támogatását élvezi. Stúdiónk azzal a szándékkal jött létre, hogy a mainál pezsgőbb, sokoldalúbb kulturális életet hozzunk létra, illetve elősegítsük ennek kialakulását, továbbá hogy közelebb hozzunk a csehszlovákiai magyar kulturális élethez egyes műfajokat (irodalom, színház, zene, képzőművészet stb.). Olyan műveket, művészeket mutatunk be a már említett kereteken belül (kísérleti jelleggel), akik és amelyek bizonyos eredményeket értek el, illetve eredeti módon közelítenek az irodalmi-művészeti problémákhoz, témákhoz. így került sor eddig Bíró József, Petőcz András (költők), Szkárosi Endre, Szombathy Bálint, Slavko Matkovič (költő-performerek), Lantos Erzsébet, Tomáš Ruller, Kelényi Béla (per- formerek), Patachich Iván, 180-as usoport (komolyzenei hangversenyek), valamint a stúdió érté tagjainak bemutatására több városban (Prága, Brno, Pozsony, Érsekújvár, Dunaszerdahely, Párkány, Fülek). Természetesen saját ítéletünktől függetlenül a lehető legszélesebb skáláját kívánjuk nyújtani a marginális irányzatoknak. (A fogadtatás) A jugoszláviai magyar és a magyarországi művészeti élettől eltérően — ahol a periferiális művészeti irányzatok, az experimentális, multimediális és inter- mediális irányzatok a kulturális élet szerves részei — nálunk indulásunk idején az experimentális irodalmat — kis túlzással — azonosították a vizuális költészettel, a marginális művészeti irányzatokat pedig az avantgárd felmelegítésével. Múltunk, in- dentitásunk és népi hagyományaink őrzése (ami nem kevésbé fontos feladat), az asszimiláció elleni védekezésünk közoen mintha önmagunk mondanánk le jövőnkröl. Mintha önként vetnénk el azt az esélyt, hogy a kísérletezés, a kísérletezés eredményei által irodalmunk és kulturális életünk megújuljon, felzárkózzon az egyetemes magyar, illetve az európai színvonalhoz. Olyan ez, mintha egy kézmozdulattal eltörölnénk az elméleti matematikát, a biológiai, fizikai kísérleteket, mondván, hogy semmi szükség rájuk, csak visszafogják a gyakorlati fejlődést és nem nyújtanak kézzelfogható produktumot. Nem nehéz belátni, hogy egy viszonylag kis létszámú nemzetiség ezt nem engedheti meg magának. Sok tény ismeretes, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A nyugat-európai országokban, elsősorban Franciaországban (ahol minden jelentősebb városnak saját irodalmi-művészeti fesztiválja van) a kortárs költészeti fesztiválokon egymás mellett van jelen hagyományos vers és vizuális, akusztikus költészet, színház és kísérleti színház stb. Magyarországon a fiatal írókat tömörítő József Attila Kör kiadványai, a JAK Füzetek között szép számban akadnak kísérleti irodalmat publikáló kötetek. Jugoszláviában a kritika egyaránt reflektál minden irányzatra, míg nálunk néhány „univerzális” kritikus próbálja kordában tartani irodalmi, művészeti, színházi és még ki tudja milyen életünket. Tisztelet a kivételnek! (Rendezvényeink) Terveink szerint minden évben — havonta rendezett előadásaink záróaktusaként — fesztivált szervezünk. Első fesztiválunk, amely seregszemléje volt a kísérleti Irányzatoknak, 1988. június 17—19. között zajlott le a Csemadok érsekújvári
