Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Pál : Nagysalló emlékezete
Csáky Pál Nagysalló emlékezete Száznegyven éve, 1849. április 19-én a forradalmi Magyarország honvédserege Nagy- sallónál véres csatában legyőzte a túlerőben lévő császári hadakat. A diadal nagy jelentőségű volt, a csatáról mind a résztvevők, mind az utókor gyakran beszélnek a legnagyobb győzelmeket megillető hangon. Most, az évforduló kapcsán, tekintsünk vissza a történelmi tárgyszerűség igényével a tavaszi hadjárat jeles eseményére. A POLITIKAI HELYZET 1849 tavaszán a Habsburg uralkodóházat külpolitikai téren a már régóta szövögetett nagynémet politikai ábránddal kapcsolatos intrikák kötötték le. Az új császár, a nemrégiben trónra került I. Ferenc József egyre inkább példaképe, Felix Schwarzenberg miniszterelnök befolyása alá került. Történetünk idejére vészesen kiéleződtek a Német Szövetség mögött megbúvó hatalmi ellentétek, ingerültté és feszültté vált a porosz—osztrák viszony. Nem sok jó mondható el a birodalom belpolitikai helyzetéről sem. Néhány nap múlt el csak a KromSŕíž-i incidens óta1, Schwarzenberg miniszterelnök egyre inkább belelendült reakciós játékaiba, egyre nagyobb sikereket ért el az osztrák forradalom legfontosabb vívmányainak felszámolása terén, s ezáltal egyre inkább visszakényszerítette a birodalmat a politikai jogtalanság és bizonytalanság állapotába. Ott volt továbbá a belpolitika legfájóbb pontja, a nyílt seb: az immár második esztendeje húzódó magyar válság. A császári seregek őszi-téli térhódítása után az egyre sikeresebben kibontakozó tavaszi hadjárat pánikhangulatot keltett, ám mindezek ellenére olmützi alkotmányában a dinasztia nem hagyott kétséget afelől, hogyan képzeli el a birodalom belpolitikai egyensúlyának stabilizálását. Feszült volt a helyzet a forradalmi Magyarországon is. A politikai intrikák, a bizalmatlan légkör és a kompromisszumok nem erősítették a forradalom helyzetét. Az egyre magasabbra csapó elégedetlenség a Függetlenségi Nyilatkozat közzétételébe torkollott. A Nyilatkozattal megszűnt a Honvédelmi Bizottmány, s kormányalakítási tárgyalások kezdődtek. Fellángolt a harc a pártok között, erőeltolódás jelentkezett a békepárt és a radikálisok viszonyában, éleződött a Kossuth—Görgey ellentét2. Kossuth hiába próbálta meg eltávolítani Gör- geyt a seregtől, a helyettes főparancsnok3 népszerűsége minden csata után nőtt, s ő maga nem mutatott hajlandóságot, hogy a fővezéri posztot a hadügyminiszteri íróasztallal cserélje fel.
