Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - NAPLÓ - Dobos László: Meghajlás Czine Mihály előtt
Czine Mihály megszállott szolgálója az élet barázdáiból nőtt irodalomnak. Kizárólagosság ez? Csak az egyetlen út igazsága? Szécsi Margit gyönyörű verssorai válaszolnak. „Sors, szerelem, szándék bekeríthetetlen.” Nép és irodalom címmel 1981-ben jelent meg Czine Mihály tanulmányainak és kritikáinak kétkötetes gyűjteménye. Ez a közel ezer oldalas hatalmas anyag 1956—1980 között épült egybe. Építmény, igen — annak ellenére, hogy az egyes írások témában és időben eltérőek, mégis egybehangzanak, összefüggnek — épületet alkotnak. A czinei szemléletmód fogja őket össze, az irodalmi vakolatanyag. Czine Mihály már fiatalon ösztönösen megérzi és felismeri a magyar történelem és irodalom máig élő tanulságát; a kiút mindig a realizmus. Ez a gondolat jelzi a czinei útvonalat, ez a gondolat az alapozó anyaga a Nép és irodalom írásainak is. Tersánszky Józsi Jenőhöz írott köszöntőjében írja: Az élet a fontos. Ez a czinei gondolkodás; az élet mint szempont, az élet mint alaphelyzet, az élet mint mindennek meghatározója és forrása, az élet mint mérték. A Nép és irodalom írásai elé írhatnánk azt címet is: Egy nép nemzetté emelkedése ... Megteremteni azt, ami még nincs, gondolatokat, erkölcsöt, igényt teremteni, magatartást példázni. Czine Mihály a magyar irodalom azon alapszemélyiségeinek a vonzáskörében él, akik ezt művelték és művelik. Petőfitől az erdélyi Farkas Árpádig ez a vizsgák területe, több mint száz év. Milyen száz éve ez a magyar történelemnek? Van benne minden, amit produkálni képes a történelem — sok rossz és kevés jó. Írásaiban Czine Mihály leolvassa e száz év nagy életműveinek üzenetét, s ezeket az üzeneteket egybeépíti. Folyamatos irodalmi idővé. Szépen hangzik ez így, de alapjában irodalmi kubikus munka, magaslatokat kell emelni a puszta földre, rögönként kell összehordani őket, versenként, könyvenként, regényenként, drámánként, filmenként. Czine Mihály negyven éve a magyar szellemi élet és irodalom magaslatait emeli. Jellemző a Hét évszázad magyar versei harmadik kiadásáról 1966-ban írt bírálata; hiánylistát állított össze a kimaradt versekből. Arról, amit kihagytak, elhagytak, netán elfelejtettek. „A magyar versgyűjtemény egyben nemzeti történelem is”, írja. A szűkítés, a kicsinyítés, az értékek tékozlása ellen szól, mert a magyar irodalom határai a magyar történelem határai is. Elsőként Czine Mihály írt érdemes összefoglalót a romániai, a csehszlovákiai s a vajdasági nemzetiségi irodalmakról. Ezek a tanulmányok egyszerre jelentettek híradást, értékfelmutatást, s szembeszegülést a kicsinyítő határokkal. Ezek a rólunk szóló írások a magyar nemzeti irodalom másféle térképét rajzolják meg, a teljeset, az igazit. így és ezzel válhat teljessé a magyar nemzeti kultúra tudata és memóriája. A Nép és irodalom Czine Mihály útjának irodalmi, esztétikai és erkölcsi bizonyítványa. Olyan mű, amelynek értékét az idő csak növelni fogja; olyan mű, amelynek felismerését és minősítéseit nem kell fölülvizsgálni, újraírni és átértékelni. Igaz, hiteles írások maradtak az idő százféle változása után is. Néha, ha megjelent Czine Mihály egy-egy tanulmánya, krititkája, avagy a szerző megtért számos útjainak egyikéről, meg-megkérdeztem tőle: Ezután mit fogsz csinálni? — Ugyanazt, amit eddig — jött rendszerint a fe’elet. S ezután ismét tanulmányok sora, Németh Lászlóról, Kacsó Sándorról, a festő Nagy Imréről, Kodály Zoltánról, Király Istvánról, Sőtér Istvánról, Szilágyi Istvánról, Szabó Gyuláról. Készül, alakul ismét egy nagy kötet. S a könyvről könyvre — a rádió hullámhosszán, a kortárs irodalom naprakész minősítései, ajánlásai és felmutatásai, és ismét az irodalmi névsor; Fábry Zoltán, Tóth László, Szalatnai Rezső, a sarlósok, Dobos László, Fonod Zoltán... Utoljára egy válogatás jelent meg Czine Mihálytól az erdélyi magyar irodalomból, Erdélyi csillagok a címe. Itt is egy nagy névsor, az erdélyi irodalom nagyságai. Erdélyről szólnak, a magyar kultúra bölcsőhelyéről nekünk s a világnak. Az erdélyi dráma árnyékában élünk. Sajnos, erre a bajra most ráragad a divat, s a