Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - LÁTÓHATÁR - Fodor András: Duna-part, esti fény; Keserűvé gazdagult;
Magyar költők, kisantológiája Összeállította Tóth László Fodor András Dunci'part} esti fény Keserűvé gazdagult Kapaszkodj végre meg csíkos ruhák, meszelt kövek fogazott ritmusában. Hagyd a személytelen világ hidak acélbordái közt suhamló összevisszaságát. Kínálja éhséged a padokról lánytérdek hűsen koccanó szegett ikerkalácsa. Cigarettád üszőkbe fűlt parazsát segítse szívni keserű szél. Vízbe szúrt tornyok csáklyái alatt szeretők vállán karok kígyója. Fölismered a jelek beszédét. Bádogtetőn a billegő csóka, kurta nyakából szárnyát megeresztve, téged utánoz, ide-oda néz. Hullámok tárcsái íródnak arcod előtt a tág mezőbe. Szomorún vissza-visszabőgnek nagy hamvas-hátú igavonók. Fogadd el így az este kegyelmét! a dolgok, látod, hozzád kezesednek, hogy is lehetnél köztük idegen? Mikor ablakról ablakra lépve az égbe visszaszökik a fény, mikor a sziklás hegy bozontja önmaga árnyékába alvad, porcogó titkos utakon nyomodban is jönnek, kísérnek elmúlasztott szerelmeid. Vízparti, égi csillagok, könnyek fürtjébe veszve újra megbocsájtják egyetlen ölelésed. Voltam egykor, mint a kert, termő lázzal üdvözült, minden értem kinyúló kéztől gazdagabb. Kinyitott kapuk mögött pusztulás nem rémitett, bárha bordám lécein szél, fagy ki-be járt. Egy hit magvában feszült vállalás, cél, tiszta szó. Számra vissza sose hullt megromlott ige. Éltem volna, mint a kert, egyszerűn és boldogan, ám ki folyton csak terem, nincs oly terebély. Lettem végre érckomoly, szándékok mintázata, kudarcok villáma közt új hittel erős. Keserűvé gazdagult arcom el nem takarom. Forró szikrát vet a kín homlokom vasán. Látóhatár
