Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - Vajkai Miklós: Ősi elemek (elbeszélés)
Gál Sándor A csend szakadéka [Részletek) nem ez a délután egész nap megint a fölösleges élet faltól falig vagy háztól házig támolyogva lidérces csendben fájdalmak hasogató villanásai között de mégis itt miért ha egyetlen kérdés sem igaz hát még a csinált válaszok hogy kellek van tennivalóm ha nem is magamban s magamnak de odakünn a vélt közösség örvényeiben s az időben amely vidám közönnyel túlzuhog cselekvéseim lehetőségén s temet jót rosszat ahogy jön vagy ahogy távozik és bennem mintha még lenne élet is felismerések szerelmek okos mozdulatok hinni kéne hogy mindez értünk van ahogy tegnapi szándékaink is az egymás felé közeledők vagy az is csak álomként létezik már nem is volt soha csak én emlékszem az árnyalatok szépségére a kimondott szavak mögött nem nem nem ez a délután nem nem ez a fénytelenség és nem ez a fölösleges élet félszázadnyi messzeség egy árnyék vagy már az se inkább csak az árny árnya mintha az álomban egy másik álom lebegne oly távoli az az út s a lépések végéig a füves árokszélen a vágott kövek porrá omolt emlékein meztéláb s egyedül persze mindig egyedül és érő gabonatáblák sárga izzása mentén sohasem hazafelé de mindig el s távolodva az otthontól önmagámtól is törvény szerint vagy a törvény ellenére de miért s mire most e félszázadnyi messzeségből sincs felelet s nincs igazolás sem arra hogy érdemes volt a vállalás s az út csupán a kétség maradt meg s nőtt tovább
