Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - Tőzsér Arpád: Quo vadis Domine (vers)

ölj!“ jegyében? A szándék ha más ra irányul önmagában is erős zak az én verseim pedig szinte indig másra: kifelé irányultak M ég nemrégen is eljátszottam a go ndolattal: micsoda hatalmas kőtá bla szükségeltetne a rengeteg ha Iái eltakarítására bennem Bűneim a rányában micsoda hatalmas Mózes lehetnék Ma már tudom: nem igaz hírem Az élet szándéka sőt maga az élet sem takarja el a halált A halál az Én tartalma úgy van b

ennünk hogy kinn nincs megfelelő je s így nem lehet része metafor mának: eltakarni csak önnönmagáva

1 lehet Úgy része testünknek aho gy a bordánk a homlokunk az érzé kszerveink azok A halál a hatodi k érzékszervünk a nem-euklidészi teret lakjuk be vele: a halál cse lekvés a halál ellenében Itt hon vagyok mögöttem a házunk elő ttem hatalmas gramofonlemezekkén t forognak a szántók a mezők a r étek s zúg a Roráte szomorúsága

Nagy József: Petőfi: Apostol, 1980