Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - HOLNAP - Pálovics László: Piknik a Szaharában (elbeszélés)

egyre kisebbek az aranygömböcskék. Meg az is feltűnt neki, hogy a kocsi sokkal gyorsabban mozog, mint korábban. Sokáig nem álldogálhatott kába szemét a lányra szögezve, mert az pillantásával már igy is szinte odaszögezte őt a kocsihoz. Szerencsére a lány ezt nem vette észre. Ármin gyorsan végigjárta a műszereket, és füzetébe feljegyezte az adatokat, precízen melléjük írva az időpontot is. Aztán hazament, hogy elvégezze a szükséges számításokat.

A számítások végeredménye a találkozás időpontját kellett, hogy megadja. Ármin órákon keresztül számolgatott, egyre jobban belebonyolódott a számokba. Végül, amikor már hajnalodott, sikerült az egész betű- és számhalmazt valahogy szétbogozni, és egy exponenciális egyenletrendszerbe kényszeríteni. Űjabb percek teltek el, mikorra sikerült mindent közös alapra hozni, a közös alap persze a találkozás volt, a független változó helyébe a lányt tette, maga pedig a függő változó helyére került.

A kacsok egyre jobban idegeskedtek, megpróbáltak szót érteni az Idővel, de az csak egyre múlt.

Végre Ármin bedolgozta egészet a gépbe, és a gép rövid zümmögés után kidobta a választ: „A találkozás időpontja 9 óra 17 perc.” Negyed tíz volt.

Ármin rohant a kereszteződéshez, a kacsok egyre jobbán reszkettek, a gyengébbek félig elszáradtak. A máskor 9 percig tartó utat 4 perc alatt tette meg, és 100 méterre a kereszteződéstől látta a kocsit, amint a hatalmas csiga áthúzza az úton. Mire odaért, a kocsi még nem járt messze, a lány megfordult, kicsi grimaszt vágott, inkább szomorkását, mint gunyorosat, aztán visszadőlt a kocsiba.

Az erdő felé menet Ármin üres konzervdobozt rugdalt, és amikor ódért, a dobozt bepöccintette a savas mocsárba. Miközben lábán a csövekkel az erdőben járt, és a beteg fákat kereste, már csak gyökerestül kifordult tetemüket találta, nem bírták tovább. Ármin felmászott a fára, bekapcsolta a magnót, és belesírt a mikrofonba. Amikor befejezte a hüppögést, mutáló hangon megpróbált valami értelmeset mondani:

— Hát ez van. Utazom, minden jót!

Kikapcsolta a magnetofont, és ledobta a fáról — a mocsárba.

Az állomáson jegyet váltott, aztán felszállt a peron mellett várakozó Trans- Balto-Saharien expresszre. Ki tudja, hátha épp arra tart a csiga, maga után húzva a kocsit. Az újra működő szemaforok zöldet mutattak a vonatnak.

(EgySbként a vonaton potyázok is utaztak, távolról liánnak vagy csillogó iszalagnak tűntek, pedig csak a kacsok üldögéltek a vonat tetején, nyugodtan, mit sem törődve sebességgel, úticéllal.)