Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - FÓRUM - Csáky Károly: Egy évtized eredményei és kudarcai
helyneveiről, az Ipoly mente irodalmi hagyományairól, a járás műemlékeiről és a palócokról. De hallgattak előadást a klubtagok a szlovákiai várakról, a dél-szlovákiai néprajzi kutatásokról s a szlovákiai magyarság folklórjáról. Itt említem meg, hogy a klubtagok közül ketten is akadtak olyanok, akik az intenzív kutatás mellett honismereti tárgyú dolgozatokat is készítettek, sőt gyűjtésük eredményeiről előadást is tartottak a klubban. A néprajzi és régészeti témájú előadások szintén népszerűek voltak körünkben. Nem csoda, hisz a magyar néprajzkutatás és a régészet olyan jeles személyiségei jártak klubunkban, mint László Gyula régészprofesszor, Domokos Pál Péter népzenekutató, Kosa László néprajztudós, Halász Péter és Zólyomi József kutatók vagy Szombathy Viktor író. Mellettük természetesen fórumot kaptak a hazai magyar hivatásos és amatőr kutatók is: Ács Tibor, Gágyor József, Szanyi Mária, Buday Endre, Danterné Tóth Izabella, Böszörményi István és Csáky Károly. Az elhangzott előadások érintették a kettős honfoglalást, a moldvai csángók és bukovinai székelyek népművészetét, a palócok folklórját, az Ipoly mente népi építészetét, népünk hiedelemvilágát, balladáit és gyermekjátékait. E helyütt kell szólnunk arról a néprajzi szimpozionról is, melyet 1979-ben rendezett a klub. Fiatal hazai magyar néprajzkutatóinkat hívta meg, elsősorban azokat, akik 1979-ben hozzászóltak az Oj Szó hasábjain Szigeti László által indított, néprajzkutatásunk időszerű kérdéseit elemző vitához. A klubvezető (aki maga is a vitázók közé tartozott) — számítva a klubvezetőség támogatására — elsősorban fórumot kívánt teremteni fiataljaink számára. Lehetőséget adni az észrevételek továbbgondolására, a szakmai képzésre és az ismerkedésre. Tudom, hogy mindez elsősorban nem egy Csemadok-szer- vezet feladata és profilja, ám egy 650 tagú szervezet klubjának az adott helyzetben hasonló dolgokat is fel kellett vállalnia, ha erre megvoltak a lehetőségei és a feltételei. A klubvezető a szóban forgó találkozóra meghívta a magyarországi honismereti-néprajzi mozgalom néhány képviselőjét is, akik előadást vagy tájékoztatást tarottak a néprajz körét érintő kérdésekről. Zólyomi József például a palóckutatás eredményeiről, és a Palóc Múzeum néprajzi anyagáról beszélt. Halász Péter a magyarországi önkéntes néprajzi gyűjtők munkájáról számolt be. Labancné Kelemen Mária a salgótarjáni Megyei Levéltár honismereti tevékenységét ismertette. Király Györgyi népdalénekes a magyar néprajzi tájak zenei anyagából adott ízelítőt. A találkozóval egyidőben a klub néprajzi kiállítást rendezett Palást község anyagából. Ehhez nyomtatott képes katalógust is készített. Ügy gondolom, a Közművelődési Klub eme rendezvénye önmagukra irányította a palástiak figyelmét is, akik nem sokkal az ipolysági kiállítás után újrarendezték községük tárgyi néprajzának régen összegyűjtött, de mostoha körülmények közt tengődő anyagát, s létrehozták községükben a környék első falumúzeumát. A kiállítás rendezése során most csak kisebb keserűség érte a szervezőket. Amikor ugyanis a művelődési ház vezetője megnézte az elrendezett anyagot, nem egyezett bele a kiállítás megnyitásába. Az indok: a tárgyi néprajz emlékei közt több olyan is akadt (népi fafaragó készítette házioltár és más szakrális tárgyak), amely a művelődés hivatásos szakemberének megítélése szerint „ideológiailag” nem felelt meg. A rendezők tervük megvalósítása érdekében kénytelenek voltak kompromisszumot kötni, s a „nem- kívánatos” tárgyakat kiemelni a többi közül. A klub újabb rendezvényével is kifejezésre juttatta további szándékát: túllépni az öncélú tevékenység szűkös határain, kikerülni a beszűkülés buktatóit. Ügy gondoltuk akkor, hogy megpróbálunk egy igazi szellemi műhelyt teremteni a városban; nyitottá válni, és jelen lenni a csehszlovákiai magyar szellemi élet vérkeringésében úgy, ahogy ez egy népes Csemadok-szervezethez illő a huszadik század végén. Jelen lenni úgy, hogy nemcsak fogyasztói, passzív szemlélői legyünk kulturális és tudományos életünknek, hanem formálói, alakítói, pártolói, sőt tevékeny tagjai is. Legnagyobb közönségsikerük a klub által szervezett műsoros esteknek volt. A 12 ilyen rendezvényen 4 népdalénekes, 2 előadóművész, 1 mesemondó, 1 színművész, 1 hangszerszólista és 1 zeneszerző mutatkozott be. Járt körünkben többek között Budai Ilona, Fábrián Éva, Király Györgyi és Szvorák Katalin népdalénekes, Havas Judit és Szabó András előadóművész, Birinyi József népi hangszerszólista, Boráros Imre szín
