Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - Simkó Tibor: Kilenc vadlúd az égen (elbeszélés)

Simkó Tibor

Kilenc vadlúd az égen

i

Ez is a zendi táborozáshoz tartozik, de valahogy kilóg belőle: a srácok már hazamentek — két vagy három hetet engedélyeztek nekik a szüleik, akárcsak nekem —, s hogy én még ott maradtatm, annak csupán az volt az oka, hogy jó másfél hetet késtem az elején, s ezt a késést akartam pótolni. Hulló Gallynak mindegy volt, ők Zenden laktak, a sátorozást ő ötlötte ki, ő tett rá javaslatot, amikor a tanév utolsó vasárnap délutánján összeverődtünk a Harcsásban. Az a vakáció, a negyvennégyes, korábban kezdődött, mint a többi, és sokkal, de sokkal később ért véget. Az utána következő tanév tulajdonképpen meg se kezdődött, a megnyitó elhalasztott terminusára (szeptember közepére? október elejére?) a vidéki diákságnak csak egy töredéke futott be, de a bencések a gyakori légiriadók meg az első bombázás miatt azt Is hazaküldték. Mi Bélával el se mentünk hazulról, anyu nem akart elengedni; néhány nap múlva megtudtuk, hogy az áglegéndi srácok is visszajöttek már. Persze akkor (májusban?), az iskolaév utolsó vasárnapjának a délutánján ott a Harcsásban még nem tudhattuk, hogy jó néhányan közülünk több mint egy évig nem látjuk Komáromot. De valami izgalmasat már lehetett érezni a levegőben. A németek József-napi bejövetele, a leplombált zsidó üzletek, a sok sárga csillag, az a hír, hogy a harcok már a Kárpátokban folynak, a mind sűrűbben megjelenő Liberátorok, a föl- sősök politikai és hadihelyzet-vitái az intriben, civil tanárok bevonulása, a Jegyrendszer és még annyi egyéb rendkívüli körülmény épp elegendő okot adott a feszültségre. S mindehhez még tessék hozzávenni, hogy mi, akik az indián sejtet alkottuk, túlnyomórészt harmadikosok voltunk, azaz tizenhárom-tizennégy évesek, akkor léptünk be a kamaszkorba, s ha nincsen háború, nincsenek németek és zsidók, nincsen feszült légkör az országban, bennünk akkor is föiüti fejét a kamaszokra jellemző izgalom és szorongás.

Zenden a sejtnek csak vagy a fele jött össze. Hulló Gallyon kívül Szélfújta Kócsag, Ló Szőrén Gyerek, Magányos Tölgy, Figyelő Bölény és Gyors Pisztráng vett részt a táborozáson, meg én, a megkésve érkező. Távoli Hegycsúccsal nem is számoltunk, ő lakott a legmesszebb, az egyik dunántúli vulkán tövében, ezért is vette föl ezt a nevet, de Kis Sólyom, meg Kaviccsal Játszó Vidra, meg Könnyű Mokasszin eljöhettek volna, ki tudja, mért nem jöttek el. Felemás Sastoll beígérte a részvételét, ám az utolsó héten levelet küldött Hulló Gallynak, hogy megbetegedett, nem tud jönni. Én a ribizliszedés miatt késtem, a szaporát- lan munkához minden kézre szükség volt otthon. A ribizlin kívül ott volt az egres is, aztán betoppantak Laci bácsiék, s három vagy négy napot töltöttek nálunk.

Amikor megérkeztem, három sátor állt az erdei tisztáson, a Gelence és a Ka- rizs összefolyásánál. Hulló Gally sátra igazi wigwam volt, díszes indián tapi, a másik kettő, a Szélfújta Kócsagé meg a Gyors Pisztrángé egyszerű cserkészsátor. Nekem Hulló Gally wigwamjában jutott hely, mivel a három sátor közül