Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - Weöres Sándor 1913—1989 - Grendel Lajos: Költészet mint filozófia - Haraszti Mária: Fülemben zúgnak soraid (vers)
lángja kormát vas-pohárban őrzi a sötét Bent a kín, Fenn nyilalló robogás kinn a csend Fogjátok meg — ott száll — Ködből kelnek a szók mondatok összeszövődnek, a semmit fogva az űrben Szállj te, szállj — velem égre szállj! NÉZ A HATALMAS Meg-halunk s eggy tsepben itt az örök élet. csipp csepp Sír a bimbó rősa. csepp csepp egy csepp kút cseppje Csillagtövis-rózsa. Csillaggyöngy-göröngy. Tillári, tüllülü, tüllülü, tillári. Ki jön velem játszani? Egy király, két király, három király sorban áll, szalmabábu a halál. Játszani szó szó írni a ködre re Csodálatos álom himbál a világon Vak és szomorú szavakból koszorú Az embervér: hagyján. De a hagymák tudnának élni, ha Ö, mit akartam mondani ezzel? NÉZ A HATALMAS Pásztor, az állataid fenn járnak az égen, ügyelnek a jelre, de nem a tiédre többé. amikor az ember már madár űrbe meríti szárnyait most éppen csendet takarít Ha meghalok, ki hal meg bennem, velem, helyettem? Csak a könny csorog a szirmon, a fán — ki merne sírni igazán? Bent a csend, kinn a kín.
