Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - Weöres Sándor 1913—1989 - Vojtech Kondrót: Minden gát csak névleges legyen
Vojtech Kondrót Minden gát csak névleges legyen Ügy volt most is — ahogy mindig: a halál döbbentett rá bennünket, hogy Weöres Sándor (született 1913. 6. 22-én Szombathelyen, meghalt 1989, 1. 23-án Budapesten) személyében (és személyiségében) a XX. század magyar, európai és világirodalmának egyik legjelentősebb költője távozik. Budapesten, a Rózsadombon ismerkedtem meg vele 1969 novemberében. Költészetével ennél korábban. Fordítója vagyok 1968 óta. Eleinte folyóiratokban (Mladá tvorba, Revue svetovej literatúry, Nové slovo), később kötetekben jelentek meg fordításaim. A Znamenia című válogatást 1973-ban jelentette meg a Slovenský spisövate)’. Gyermekverseinek bővebb gyűjteménye olvasható a magyar gyermekköltészet Veža, ktorú bolia zuby című, a Mladé letá kiadásában 1985-ben megjelent antológiájában. (Ugyanaz a kiadó tavaly önálló kötetben adta közre Weöres válogatott gyermekverseit Keby bol svet drozdom címmel, Ivan Kupec fordításában.) Lírájának cseh nyelvű válogatását Ze džbánu nekonečna címmel Václav Danék és Hap Béla készítették, s az Odeon jelentette meg Rákos Péter elmélyült utószavával. Weöres egyszemélyben volt a magyar Nezval és Holan. De mi volt költészetének egységesítő alapelve — azaz pontosabban: mik voltak költői alapelvei? Ha valami jellemezte őt, akkor az mindenekelőtt a többsíkúság, a változékonyság (főleg a formaalkotásban), a sokarcúság, amely életművét a kezdetektől („Hárman vagyunk, ha egymagám vagyok”) egészen végig áthatja („Kettő vagyok, alany és tárgy, / csak halál szülhet eggyé engem”). A formák kimunkált sokfélesége: a szójátékoktól, a ritmusgyakorlatoktól a prózaversekig, sőt az esszé-versekig; az „egysororoktól" a vers-szimfóniákig vagy a „népdalváltozatokig”. Röviden ez Weöres Sándor, a költő. Szlovákiába feleségével, Károlyi Amy költőnővel együtt látogatott el 1972 tavaszán. Ennek a pozsonyi (és nyitrai) útjának emlékét őrzik azok a verssorok is, amelyeket nekem rögtönzött és ajánlott április 24-én este, Koncsol Laci lakásán, miután elmondtam néhány versét szlovák fordításban — és azok zenéjét, mint mondta, a magáénak érezte. (B. Kifordítása) Vojtech Kondrótnak Legutóbb Pesten, most Pozsonyban találkoztunk, Vojtech barátom, mennyi határ szabdal szét minket! Mikor jut túl az életünk, világunk valamennyi országhatáron, hogy minden gát csak névleges legyen s az egység hasson át mindeniken? Szeretettel Weöres Sanyi 1972. április 24. Nedávno v Budapešti, teraz v Bratislave stretávame sa, priateľ Vojtech, kolko hraníc nás delí takto! Kedy náš život a náš svet dôjde až za hranice hraníc štátov, aby všetky prekážky boli iba akoby, aby jednota pospájala národy? Srdečne Sanyi Weöres 24. apríla 1972 (V. K. fordítása)
