Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - HOLNAP - Cs. Liszka Györgyi: Kutyabajok (válogatás pályakezdő írók műveiből)
mán ragaszkodik vagy éppen fél tőlük. Isztray Botond Robinsonja a gondolat útját kíséri az eltökélt szándékig s a megvalósításig. A lélek vívódása szilárd elhatározásoknak is velejárója. A formai megoldás — a kettős idősík — a tartalmat támasztja alá. Az egyik síkban a szándék, a másikban a beteljesedés villan — felváltva, egyre fokozódón — az olvasó elé. Kis Zoltán tudományos-fantasztikus írásai a maguk műfajában szintén ígéretesek lehetnek, akárcsak Kecskeméti Kozma György elbeszélése, melyben írója a modern próza partjai felé evez. Mivel ezek a még nem kitaposott utak számos ismeretlen buktatót rejtenek mind az olvasó, mind az író számára, ezért (kevés írást vizsgálva) mindig él a gyanú: utóbbi nem él-e vissza az előbbi bizalmával? Formai szempontból észrevehető törekvésük a modern próza megújítása felé, ám ezek a kísérletek igazából csupán kísérletek maradnak. Az antológiát végiglapozva egyszer sem kiált föl az olvasó: ez valóban új, ez az igazi! Olyan érzés keríti hatalmába, mintha ismerné már ezt a stílust, mintha valahol, valamikor már olvasta volna mindezt. Sajnálatos módon ezt az érzést is keseríti az a néhány nyelvhelyességi hiba, amelynek a kötetbe kerülnie nem lett volna szabad. (Az ami, amely vonatkozó névmások, az időbeli egyeztetés, a birtokos személyragozás helytelen használata.) S a nagyot mondani akarás, a különöset alkotni vágyás képzavarokat szül, például Kis Zoltán elbeszélésében: a „combjának fészke között” nyilvánvalóan a „combja között“ s a „combjának fészkében” sajnálatos elegye. Kosa Imre Kutyabajokjában viszont magyarázatra nem szorul a mosolyogtató ficam: . szúró-, vágó-, lövőalkalmatossággal végrehajtott esti sétáin .. Szükségesek az ilyesfajta antológiák. Utat nyithatnak tehetségeknek, másrészt jelzik az olvasónak, hogy vélekednek a világról, korunkról, s hogy érzik magukat benne kortársai.