Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban

kých umení) színházi karán, és Lengyel Ferencet, aki egymaga játszotta el Müncz Jónás és Móricz kettős szerepét. Az előadás méltatói szinte kivétel nélkül ízlésesnek és korszerűnek ítélték meg Platzner Tibor színpadképeit.

Ennek a produkciónak a közönségsikere szinte leírhatatlan. Több újság is hírül adta. hogy a nézők egymás hegyén-hátán csimpaszkodva, az ablakon át nézték végig az előadást, vagy pedig — mint pl. Tornaiján — a kultúrház nyitott ajtaján kívül is lócákat helyeztek el, s a közönség kint rekedt része ezeken állva élvezte végig az előadást. Mindezt fényképek is dokumentálják ... Az évad első premierje annyira népszerű lett, hogy az inszcenáció végül is megdöntött minden Matesz-csúcsot; 86 alkalommal került közönség elé. Ezt a számot azóta sem sikerült túlszárnyalni. Abban az időben ez az átlagos reprízszám csaknem két és félszeresét jelentette.

Ez az inszcenáció újabb tanulságokat hozott:

1) Mikszáth szelleme nem ellenkezik a korszerű színpadi feldolgozással, sőt: inkább az író szemlélete, stílusa serkenti erre a dramaturgot;

2) az anekdotizáló humor ellenében „az írói felülnézetet”, a művek eredendő iróniáját kell érvényre juttatni;

3) a Mikszáth-dramatizációk legvalószínűbb műfaja a helyzet- és jellemkomikumot egyformán elegyítő vígjáték (tehát nem „az érzelmességre hajlamos” színmű, s nem is „az anekdotára kacsingató” bohózat);

4) hiába vetítették a mozikban — közvetlenül a bemutató előtt — a regényből készült színes játékfilmet, a közönség — és ez furcsa tanulság: csakúgy, mint az ógörög tragédiák közönsége vagy az aludni készülő gyermek — szereti újra meghallgatni (megtekinteni] a már ismerős történetet, mesét. A film nem elvette, inkább meghozta a nézők kedvét a színpadi változat megtekintéséhez.

A beszélő köntösnek 1979. május 11-én volt a csehszlovákiai bemutató előadása Komáromban. Az eredeti (epikus) szöveget Hubay Miklós írta színpadra — még 1954-ben. A verseket Vargha Balázs írta. A színjátékhoz eredetileg Vass Lajos komponált zenét, de mint utólag kiderült, a partitúra (vagy a magnószalag) sem a Magyar Színházi Intézetben, sem Vass Lajos „házi archívumában” nem található. Az új, invenciőzus zene szerzője Matus János, csehszlovákiai magyar komponista volt. Koreográfus: Katona István m. v. Díszlettervek: Kopócs Tibor; jelmeztervek: Csonka István m. v., a győri Kisfaludy Színház tagja. Dramaturg: Kmeczkó Mihály. Rendező: Konrád József — aki a bemutató előtt tíz nappal kapta meg az érdemes művész címet. Ez volt a színház 187., a komáromi társulatnak pedig a 149. bemutatója. (Időközben — 1969-ben — ugyanis Kassán megalakult a Magyar Területi Színház második társulata, amely a Thália Színpad nevet kapta.) A két Mikszáth-bemutató között sajnálatosan sok év telt el: tizenhárom. Ez azonban hasznára vált a színrevitelnek.

Bár A beszélő köntöst hitelt érdemlő forrás alapján írta Mikszáth, mégis fontosnak tartotta megjegyezni: „bármennyire ragaszkodtam a krónika maradványaihoz, persze mégsem kívánom tekinteni az elbeszélést például történelmi epizódnak Kecskemét múltjából, mert a mese benne a fő: a történelmi események csak mint színek bukkannak fel mögötte. S e színeket önkényesen hoztam össze a kaftány szereplésének idejére; száz év előttről, vagy száz év utánról. Néhol a színeket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a színekhez. Csak mint a régi városi élet viszontagságos képe bír e történet beccsel, ha eleven és találó.”

A dramaturg így ír a színpadi adaptációról: „Hubay Miklós drámaíró Mikszáthnak ezt a pár soros megjegyzését vette figyelembe, amikor A beszélő köntös című elbeszélésből színpadi játékot írt. A Mikszáth-mese cselekményét is megváltoztatva — továbbfejlesztve — a történelmi kornak (a magyarországi török világnak) csak a »szí- neit«, a ránk maradt, belénk ivódott hangulatát hagyta érintetlenül. (Ezt a célt szolgálják Vargha Balázs versei is.) Az átdolgozás folyamán a mű karaktere is megváltozott. Annak ellenére, hogy a zenés játékok szerzői általában nem törekednek különösebb gondolati mélységek felé, A beszélő köntös színpadi változata nagyon is huszadik század végi gondolatokat- gondokat taglal, illetve napjaink életérzését tükrözi, nevezetesen azt, hogy bizonyos külső kényszer hatására mennyire deformálódhat egy közösség tudata.

E tekintetben a Matesz műhelyében még tovább formálódott a mondanivaló ..(Oj

Szó, 1979. 5. 11.)