Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény / tartomány I. rész
Naplót hát, naplót! Úgy gondolom, naponta egy gépelt oldalt. Ennyi talán elég lesz. Ha egy flekkbe nem fér bele egy nap, akkor úgyis baj van. 1/2/3 1975 Akkor kaptam az első hosszabb lejáratú ösztöndíjat, gondoltam, megpróbálkozom a prózával. Hamarosan rájöttem azonban, hogy a próza nem az én műfajom, legalábbis az a próza nem, melyet én akkor a próza egyetlen lehetséges formájának véltem, s melyet sokan máig is annak hisznek. így aztán ott álltam megfürödve az alkotószabadság és a Kelet-szlovákiai Vasmű kellős közepén [erről kellett volna ugyanis szólniuk az „elbeszéléseknek”, küszködtem is velük hősiesen, máig rejtegetek belőlük egy ládára valót, hátha jó lesz valamikor valamire). Ám közben a versről sem tudtam egészen lemondani, lévén a legtest- hezállóbb irodalmi formám. S voltaképpen akkor fogamzott meg bennem, nagy kiúttalanságomban a gondolat (még mielőtt hallottam vagy sejtettem volna valamit a hatvanas évek világirodalmi mozgásairól, a se nem vers, se nem próza „szövegekről”), egy olyan műnek a gondolata, amely se nem vers, se nem regény, se nem elbeszélés, hanem mindez egyszerre. S akkor jött Párizs. 1/2/4 „Modernnek kell lenni mindenestül. A XX. század költészetének Pokol-kapujára ez a kikerülhetetlen rimbaud-i parancs van felírva, ahogy az »Egy évad a Pokolban« utolsó lapján olvasható. Azóta sem léphet be rajta senki anélkül, hogy így vagy úgy, ha másként nem, szavakban, magára kötelezőnek ne ismerné el ezt a feleletet” — írja Somlyó György a „Philoktétés sebe” című, a modern költészetről szóló könyve bevezetőjében, eleve elhatárolva magát minden „se hideg-se meleg”, „csak óvatosan” modernkedő álprófétától, a modernség farizeusaitól, vámszedőitől és kufáraitól. Igaza van. Modernnek kell lenni mindenestül! 1/3/1 1977 Annyi elődjéhez s pályatársához hasonlatosan, szegény Ila Bálint se bírta kivárni hatalmas monográfiájának, a „Gömör megye történeté”-nek a teljes megjelenését, úgy távozott ő is ez árnyékvilágból, hogy nem láthatta s élvezhette szorgalmas munkájának eredményét. „1932-ben kaptam a megbízást Gömör megye történetének megírására. A kitűzött cél a megye területén élt népek eredetének, etnikai hovatartozásának és etnikai viszonyainak: keveredésének, migrációjának stb. felkutatása és megvizsgálása volt a megtelepüléstől az úrbérrendezés idejéig, 1773-ig” — olvassuk a most megjelent I. kötet bevezetésében. S megtudhatjuk még a következőket: „A kézirat 1943-ban készen volt. 1944 végén jelent meg a munka II. kötete az A—L betűs községekkel, majd 1946-ban a II. kötet az M—R betűs településekkel. Húsz év után vette a Magyar Országos Levéltár gondozásába.” 1/3/2 1967 írni! Istenem, teremtőm, micsoda egy gyötrelmes dolog az írás! Ülök a gép mellett s egyetlenegy valamirevaló mondat nem jut eszembe. Igaz lenne, hogy azt az ezer oldalnyi szöveget én követtem el? Mikor? Hogyan? Ülök a gép mellett, másolom a régi szövegeket. Lesz ebből valaha valami? Neki-nekirugaszkodom, végigböngészek egy-egy írást, aztán megint ellankadok.
