Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - Ardamica Ferenc: A házszám (elbeszélés)

„Hogy velünk csak délig lehet szót érteni. Délután már nem!”, mondta, és" jót nevetett.

Vele nevetett ő is.

Aznap már nem ment haza. Ott aludt a faházban egy ócska lócán.

Másnap bement a bizottságra és bejelentette, hogy megegyezett a szomszéddal.

„Nem igaz!”, hitetlenkedtek.

„De”, erősködött.

„Akkor maga a mi emberünk! Látjuk, tapasztaljuk, hogy mindent elintéz. Eláruljuk, négyszázon felül van a hétvégi háztulajdonosok száma a lazakban, de- egyiknek sincsenek közelről sem ennyire rendben az ügyei. Ha a járás kiveszi a házat a lakásalapból, nézzen be a határozatta]. Rávezetjük a kartonjára, s az átminősítés után új házszámot kap”, mondta az előadó.

„Víkendházjházszámot! Kéket! Huszonnégy koronába fog kerülni!”, csicseregte az elvtársnő ...

Már elkészült az új kerítés, odabenn is folytak a munkálatok, mire megjött a járásról a határozat...

A házszám pontosan annyiba kerül, amennyibe az elvtársnő megjósolta.

„Választhat”, mondta kegyesen. „Négyszázhűsztól négyszázharmincig.”

„Négyszázhuszonöt. Könnyű észben tartani!”

Ebben maradtak.

— Hol az ördögben vagy? — bődült el a létra fokán.

— Jövök már! Tessék ... — nyújtotta az asszony a százas szögeket.

— Ezek túl hosszúak! Rövidebbekre nem akadtál?

—- Mit gondolsz, akkor ilyeneket hoztam volna?

A görcsöket kerülgetve tologatta ide-oda a zománcozott táblácskát, hogy kedvezőbb helyet találjon neki. Ügy látszott, sikerült megállapodnia.

Azután komótosan hozzáfogott a szögek beveréséhez.

Sokáig tartott a művelet: a szögek hosszúak voltak, a létra nem állt biztosan.

— Tartod? — kérdezte az asszonyt, miután sorrendben a negyedik szöget is kivette a szájából.

— Tartom! — nyugtatta meg a felesége.

A férfi egyenletes kalapácsütésekkel dolgozott.

Mindössze néhány centiméternyire állt ki a szög feje, amikor a gerendák közötti résből kirajzottak a darazsak .. .

Önkéntelenül rántott egyet magán, elkapta a fejét, és . .. elvétette a szöget.

Mielőtt a szemébe pattant a zománc, mielőtt arcába csíptek a darazsak és eldőlt a létra, még látta, hogy eltűnt a kék mező nagy része, s vele együtt a kettes és a négyes szám is. Nem maradt más a számtáblán, csak az ötös, meg1., a feketeség.