Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - LÁTÓHATÁR - Ana Blandiana: Kalciummolekulák; Az óra; Omphalos; Álom; Rögeszme; Határ nélküli álmok (versek)

Omphalos

Egy kő, egy isten, mely Oly lassan mozog,

Hogy az én gyors-halandó Szemem nem képes Felismerni mozgását,

Miképpen nem kérheted A hullámtól,

A felhőtől,

Hogy megértse a tengert. Amikor minden összeomlik, Majd feloldódik a tegnap És a ma mérgező keverékében Egy kő, a világ magva Még csíraképes,

Csenevész jelentés, ami marad, Omphalos és rügy, melyből Az egész megölt Univerzum Űjranő,

Amikor a kövek között Egyenlően elosztott Isten

Újra egyesül egy barikádon.

Micsoda bosszúállás!

Az egyik utolsó rabszolga,

Akinek soha nem fért meg A fejében, hogy milyen is lenne Szabadon és aki remeg a lázadás Legapróbb gesztusának gondolatától is, Szempillái szimpla rebbenésével Fügét mutat az uralkodónak, Felszabadul minden ellenőrzés alól, Megszökik,

Üldözhetetlen,

Mert az uralkodó Mindig a parton marad,

Ökleit harapdálva felindulásában,

És álmatlanságában Virrasztván.

Álom