Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - Ardamica Ferenc: A házszám (elbeszélés)

„Elsősorban fel kell becsültetni az egészet”, mondta a nőnek. „Telefonon érdeklődtem a jegyzőségen. Az az első lépés.”

„Hát becsültesse föl! Én nem érek rá!”

„Jó”, mondta.

„Hamarosan meglesz az értékelés. De a telekkönyvi kivonatot maguknak kell beszerezniük.”

„Megpróbálhatom”, felelte a nő.

Az elkövetkező héten felhajtott egy szakértőt, felcipelte a hegyekbe, és hamarosan kezében volt az értékelés. A nő által beszerzett kivonatokkal viszont baj volt. Nagy baj!

Ott álltak a nővel a jegyző — mellesleg egy gyönyörű, filmvászonra termett csaj — előtt, és feszengtek ...

„Ki az az András?!”, kérdezte a pályát tévesztett jegyzőnő.

„A nagyapám ... volt.”

„Volt?”

„Igen. Már meghalt.”

„Felesége, testvérei? Éltek-e még, amikor meghalt?

„A felesége — a nagyanyám — már nem élt. Egy testvére azonban mintha még élt volna. Kérem, én még kicsi voltam. Az anyám ..

„És az apja?”

„Meghalt, kérem szépen.”

„Hogy hívták?”

„Istvánnak.”

„Nem baj”, mondta a Filmsztár tapintatlanul, és játszotta tovább a főszerepet. „Édesanyja még él!”

„Él, hál’ istennek! Csak az idegei...”

„Az idegekről inkább ne beszéljünk! Hozza el az édesanyját. 0 jobban fogja tudni, ki kicsoda... Az elmondottakból az derül ki, hogy legalább két örökösödési eljárás nem lett lefolytatva. De az is lehet, hogy három. Először az apai nagyapja, annnak testvérei, azután az édesapja után. Ezeket utólag kell megindítani. Csak így lehet megkötni az adásvételi szerződést.

„Nem értem”, mondta rémülten a nő.

„Pedig egyszerű. Maguk olyan házat és telket árulnak, amely nincs a nevükön ... írja alá ezt a meghatalmazást!”

„Meghatalmazást? Mire?”

„Hogy elindíthassam az örökösödési eljárást. Ehhez elegendő egyetlen jövendőbeli örökös kézjegye.”

Miután a nő megadta a kért autogramot, a Filmcsillag nyitott számára egy dossziét.

„Mához két hétre, az édesanyjával... Ne feledje!”, szólt rá nyomatékosan a nőre, és mindkettőjüket kitessékelte.

Két hét múlva azt mondta magában, hogy „ezt a bulit nem hagyhatom ki!”, és ő is elment a jegyzőségre. „Legalább megismerem az anyját!”

Hát, ami a nő anyukáját illeti, az nagyon odavolt. A Filmsztár-közjegyző nemkülönben.

„Maga mit keres itt?”, förmedt rá.

„Semmit. Semmit az égvilágon! Mint jövendőbeli vevőt érdekel az ügy.” „Akkor üljön le oda a sarokba, és hallgasson!”

Volt mit hallgatnia... A nő nagyapja — András — után a nő apja — István —, valamint annak testvérei, Miklós és Márton örököltek. Emma, a nagyapa időközben elhunyt nővére — akivel közös volt a ház — után meg annak az egy szem lánya, Ancsa.

„Tehát”, kezdte a Csillag újból a sztorit, „András után a házat és a telket,