Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Mács József: Költők álmai (Rendhagyó találkozás; Toshiba távirányító)
rágban Balassagyarmatra, legalább ottani tisztelői teljes meztelenségében látják majd a költőt. Persze lehet, hogy dugába dőlne a terve, úgy járna ő is, mint egyik írókollégája, Szőke József, aki Kistárkánynál a Tisza vizében megmártózva s a másik oldalra átsodródva a határőrök karjaiban kötött ki, aztán magyarázhatná napestig ő is, miért akart átúszni a folyón, és semmi nem lenne az író-olvasó találkozóból. A végén visszaparancsolnák őt arra az oldalra, amelynek a partjáról nagy elszántsággal elrugaszkodott. A hivatalos út a legbiztosabb, gondolta, és átúszási tervét feladva, befolyásos politikus barátjához fordult, segít sen rajta. Eszközölje ki számára azonnali hatállyal legalább az egyszeri utazásra érvényes útlevelet. A határozott ígéretet megkapta, de már az sem nyugtatta meg végérvényesen, az indulása előtti napon azzal hajtotta álomra fejét, hogy tovább latolgatta szabálytalan költőre jellemző módon a szabálytalan átkelés lehetőségét. És miután sokáig hánykolódott az ágyán, ha keservesen is, de isteni álomba szenderült. Azt álmodta, hogy a szegény jó balassagyarmatiak tudomást szerezve az ő nagy gondjáról, üzenetet küldtek neki, hogy az általuk megadott napon, a jelzett órában jelenjen meg az Ipoly legkeskenyebb szakaszán az innenső parton, ők pedig vagy százan, Zs. Nagy Lajos-könyvvel a kezükben megjelennek a másik oldalon, leülnek a fűre, úgy hallgatják, csodálják majd őt a rendhagyó író-olvasó találkozón. Barátomnak annyira tetszett az álma, hogy már csak ilyen találkozót akart, ő az egyik parton, a balassagyarmatiak meg a másikon, s a képzelete máris úgy elragadta, hogy járt-kelt az Ipoly vize fölött a két part között, fennkölten szavalta egyik legismertebb versét, a Csehszlovákiai magyar költő fohászát az Úrhoz, s a rá zúdított kérdésekre is érdemben válaszolt, lelki táplálékot osztott gazdagon száz túlsó parti léleknek, s szerkesztőségi szobájában már éppen a telefonkagylóhoz akart nyúlni, hogy közli a balassagyarmatiakkal az egyetlen lehetséges megoldást, amikor felberregett a készülék, s közölte vele politikus barátja, hogy kész az útlevél. Nagyon elszomorodott... TOSHIBA TÁVIRÁNYÍTÓ A minap furcsa álmát mesélte el szerkesztőségünkben Ozsvald Árpád költő, műfordító, főszerkesztő-helyettes és régiséggyűjtő. Azt álmodta, hogy a hegyeshalmi magyar—osztrák határállomáson ő várta a halotti porában az Egyesült Államokból hazatérő Bartók Bélát. A hasonló okból várakozó hatalmas tömeget is ő vezette beljebb az országba. Ö haladt a menetelők élén, a beláthatatlan sereg előtt, s nem valamiféle karnagyi pálcával mutatta az irányt a mögötte haladó ezreknek, hanem az új dolgoktól idegenkedő természetére rácáfolva Toshiba távirányítóval. Ha megnyomta egyik gombját, az embersereg balra fordult, ha megnyomta a másikat, jobbra kanyarodott a menetoszlop. S ahogy vezette a koporsót és a sokaságot beljebb az országba, úgy vált egyre lidércesebbé az álma. Szorongó félelem ülte meg a lelkét, mi történik, ha a Toshiba távirányító elromlik, felmondja a szolgálatot? Ha bekövetkezik ez a rettenetes dolog, egyszerre olyan káosz támad a háta mögött, amilyet még nem látott a világ! Szerencsére a tenyerében megbújt kis szerkezet kiállta a próbát, Ozsvald Árpád nyugodtan nyomogathatta a mögötte haladó menetoszlopot egyszer balra, másszor jobbra térítő gombokat. El is múlt a lidérces félelme hamar, mert ahogy hátra-hátratekingetett, azt látta, hogy még a koporsó is engedelmeskedik a Toshiba távirányítónak, pedig sem ember nem tartotta, sem gépjármű nem vitte, úszott a levegőben, mint az
