Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Ardamlea Ferenc: Görbe Tükör előtt
— Kuss, Gatyamica! Rengeteg dolgom van. Most tanulom az ajtót becsukni. Mögötted! — Szóval ki vagyok dobva?! — Te mondtad! — Nem én! Maradok! — Ha nem kotródsz azonnal, egy hálószaggató tizenegyessel rúglak fenékbe. — jól van, megyek. A szivacskolostor nekem úgysem felel meg. De bűcsuzóul fogadj el tőlem egy jó tanácsot: félig szopott savanyú cukrot ne végy a szemfogadra! — Fogjatok le, mert csukafejest ugrok a ködbe! Hallod ezt, anyám? — Hallom, Zoli fiam! — Szerezz fát, anyám, dorongnak valót! — Nem terem fa, csak pálcának való. — Bitónak való fát keríts azonnal, anyám! — Várjam ki a sorom? Na nem! Inkább odébb állok. Zsebemben döglött pacsirta! Ügy menetelek ruganyos léptekkel. Tehetem! — A Jézusát! Több kolbász, mint nap, ez legyen a sorsod, Gatyamica! — Vállalom! Prix-prax az élet, de azért ne sírj, kisfiam! S főleg ne dühöngj! Ami történt, megtörtént. És milyen jól! Hiszen ma éjjel úgysem akartunk aludni! Nagyjerencz Gyula: Lány korsóval
