Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Ardamlea Ferenc: Görbe Tükör előtt
— Karcsikám, térj magadhoz!... Az irodalom? A terveidről még nem is beszéltünk! — Egyetlen vágyam van! Szeretnék a lakótelep bikája lenni!... A természet! Nézd a természet csodáját! Fel-le kell cipelnem... Ez a társam... Megkérhetnélek egy szívességre, Gatyamica? — Rajta, Károlykám! — Add fel valamelyik központi lapban a következő hirdetést: „Akar jól szórakozni? Esténként vagy hétvégeken keresse fel M. K.-t, a lakótelep bikáját, Öváros tér 2121 sz., harmadik emelet. Jelige: nem fog csalódni.” — De Károlykám! — Előre is kösz ... Most le kell tennem ... Rohanok! — Várj! Nincs az az újság, amely ezt lehozná! És mi lesz az interjúval? Hová mégy? — A nagymamát meglátogatni. — Elmúlt már húsz? — Dehogy múlt! XVIII. SZOBALÁNY ZOLTÁN — Mit parancsol uraságod? Igazolványképet, útlevélképet, esetleg portrét? Mit készíthetek? — Sztárfotót! — Nehéz lesz elkészíteni! Önről!... Telefonon?! — Még mindig könnyebb, mintha személyesen állítanék be! — Ha ön mondja! Micsoda uraságod? Színész? — Te voltál színész a Tháliánál, Zolikám! Én író volnék! Illetve lennék, ha hagynának! — Azt a losonci kaporszakállú úristenit, ez Gatyamica lesz! — Eltaláltad! Teljes prózaírói nagyságomban! — Te csontsóvár hegy! Én most megölellek! [sic] — Ügy is kell! Én vagyok az idősebb. Ez jólesett! — Mihez kell a sztárfotó? — Soha meg nem jelent novelláskötetemhez nem kéri a Madách kiadó. — Aha! Szóval vigyázzak, hogy jó legyen... — Igen. Lehetőleg ügyelj a minőségre. Nyom(do)da, meg miegymás ... És ne látszódjék a tokám! — A tokád? Minek eszel annyit?! — Mások isznak és tablettáznak! Én eszem! Zsírpárnákba fojtom az idegességemet. — Megmagyaráztad! ígérem, nem lesz baj a sztárfotó minőségével! Olyan szép, ránctalan leszel rajta, hogy a Delon fia elbujdoshat... Rimaszécsre! —- Zolikám, ezt nem mondod komolyan! — Persze hogy nem! — Esküdj meg legalább kétszer, hogy jó lesz! — Nem bízol bennem, Ferenc? — Hogy is mondjam . . .? Amikor a vasműben dolgoztál, olyan vacak pléhle- mezt kültél nekem a füleki edénygyárba, hogy a savazás ellenére mind összefutott rajta a zománc! — Szentül megígértem, hogy a sztárfotóddal ez nem történhet meg! S ha mégis... — Akkor? Akkor mi a teendő? — Miután fényképedet belemártották a sósavba, néhány perccel tovább kell benne tartani, mint a pléhet!
