Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Ardamlea Ferenc: Görbe Tükör előtt
— No, ennek őszintén örülök! Kérném a készülékhez ... Te vagy az, Lacza- facázó? — Én. — Tihamér, szeretnék tőled bocsánatot kérni, amiért... — Mányoki Endrével beszélek? — Ördögöt! Nem vagyok én Bandi! Feri vagyokl — Elnézést. Azt gondoltam. Mivelhogy velem szemben elsősorban neki van oka a bocsánatkérésre! Ki vagy hát? — Gatyamica. Egy író a várószobádból... Semmi közöm a Könyvvilághoz. Bocsánatért meg csak azért esedezem, mert telefonon zaklatlak. Sajnos, személyesen nem sikerült találkoznom veled. — Mikor kerestél? — Két hónapja, hétfőn délelőtt. — Határidős cikket írtam, otthon. — Három hete, egy szerdai napon. — Beteg volt a gyerek. — Két héttel ezelőtt, csütörtökön. — Kiszálláson voltam. — Ma egy hete, délben. — Ebédeltem. Kezdel az idegeimre menni... — Nézd, ne tépdesd a szakálladat... — Csak semmi bizalmaskodás! Telefonon! Mit akarsz tulajdonképpen? — Interjút a Görbe Tükör számára. De előtte okvetlenül szeretném megbeszélni a neked, azaz a lapotok irodalmi rovatának címzett írásaim sorsát. — Ide figyelj! Említettem már neked szerkesztői krédómat? — Eddig még nem. — Akkor most teszem meg! így hangzik: Kézirat érkezik a Hétbe? Nosza, papírkosárba véle! — Rettenetes. Tehát ne is soroljam föl a címüket? — Felsorolhatod, de minek? — Mondom: A királynő. Regény. — Nem mond semmit! Nem emlékszem! — A döfés. Novella. — Novella? Háromoldalas bevezetéssel? Eldobtam. — Szakasz ...? — Bő lére eresztett karcolat. — Trapéz. Filmsztori. Olvastad? — Elkezdtem. Azután valamiért abbahagytam. — Miért? — Nem mindegy? Ha egyszer már valamiért abbahagytam ... — Akkor honnan tudod, hogy jó-e, vagy sem? — Tényleg ilyen naiv vagy? — Szóval ne küldjék több kéziratot? — Ne! — Mit képzelsz? — Semmit. Nagy a család. Igazán van kiét elhelyeznem! — Térjünk! De előre figyelmeztetlek, kevés az időm. Perceken belül leülök Áccsal sakkozni! — Ahá! Pótcselekvés? Nem megy az írás? — Ezt te mondod, aki legújabban fordítasz? — Te is fordítasz! — Igen, de én csak a piszkos anyagiakért teszem! — Mit gondolsz, én miért?
