Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - HOLNAP - Csóka Tibor: Égigérő álmok (elbeszélés)

Mindnyájan a bányában dolgoznak, fizetnek, kinn a szabadban elválnak útjaik. Hosszú visszamegy, székeket rak, padlót mos. A pult mögött a pincérnő mosogat,a fiú letérdel elébe, csókolgatja a lábait, felhúzza a szoknyáját. Ha most bő szoknya lenne rajtad, gondolja, a fejed fölé hajtanám, összekötözném, olyan lennél, mint a zsák vagy a hagyma, megfordulnék, és jól megrugdalnálak. Tovább csókolgatja, lehúzza a harisnyáját, a szőröcskék csiklandozzák az arcát.

— Várj — sóhajt a nő, kézen fogja, és elmennek a hátsó részbe. Az előszobában vetkőztetik egymást, égig ér a fiú vágya már, eltangóznak a fürdőszobába, a zuhany alatt végigcsinálják a francia módszer majdnem minden pontját, némelyik bekezdést többször is ismétlik. A nyögések, sóhajocskák, az apró „ah” szavacskák kicsempézik a falakat.

Az ágyban tér magához. Minden porcikája csodálatos dolgokon ment keresztül. Kellemes fáradtságot érez, meg sem próbál felkelni.

— Hogy hívjalak? — kérdi a nőt, akinek korát most már jobban be tudja határolni.

— Viktória. És csókolj meg. — Érett a csók, megérett az adója is erre.

— Mindenkihez ilyen jó vagy?

— Tetszel nekem. És különben is beprotezsált valaki.

— Tessék? Mi?! — Hosszú csodálkozása gyermeteg.

— Glória mondta, hogy jól űzöd az ipart.

— Mi?! Glória? Csak úgy elmondja akárkinek a nemi élményeit?

— Glóriának nem vagyok akárki. A lányom — mondja a nő nyugodtan, miközben ellipsziseket rajzol a párnába.

Hosszúba kígyó csípett. Ugrál, sziszeg, fenyegetőzik. Viktória nyugodt, kitakarja magát, megmutatja az érettség minden előnyét. A fiú lassan lehiggad, az ágy szélére pottyan, arcát a kezébe temeti, az izzadságcseppek szerteröppennek.

A nő mozgolódik, Hosszú mellé kerül, izgatja, simogatja, aztán hanyatt dönti, a feje búbjától kezdi, hogy a talpánál is bizsereg valami, a lábujjai játszanak, a szőre is feláll, minden jó, minden nagyon jó. Két fej, két arc, két nyelv pásztázza állandóan a testét, négy láb és kéz csavarodik rá. Néha-néha a lány, néha az asszony fejét látja. Felhőkkel forog, álmokkal alszik, nőkkel szeretkezik. Mámoros bódulatából semmi sem tudja visszarántani az életbe.