Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - HOLNAP - Hajdú István: A diktátor (elbeszélés)

anyagiakat és megaláztatásokat is latba vetve, én már rég diplomával rendelkeztem.

Nem említettem a nőket. Az egészről az a véleményem, hogy nincs emancipáció és matriarcha. Slussz.

IV

Akinek sikerült egyesülnie szellemével, azt nincs erő, mely szét tudná zúzni. A haláltól sem fél. Tisztázta magában. Koholt vád és üres fecsegés, hogy azok a nagy egyéniségek, akik saját életükre törnek, gyenge jellemek. Épp fordítva van: joguk van hozzá. Hátba támadják még a Halált is, míg mások beeresztenek félelmükben, puha ágyukban. Istent hívják segítségül, bűneiket olcsón kikotyogva, életművüket felrúgva, megalázkodva saját maguk előtt is, pénzt vagy masokat felkínálva saját kis létükért. Húzzák-halasztják az elmúlást.

al-IV

Kihúzva. Nem járult hozzá.

— Folytathatjuk? — kérdezte B.

— Mehetünk, már minden szálat felgöngyölítettem. — Olyan jó szeme volt, hogy látta, viaskodom az utolsó szállal.

— Hogy határoztál?

— Megölöm a Diktátort.

— Öngyilkosság?

— Véres, drasztikus öngyilkosság.

Hajdú Endre: ^ Diákszerelem.