Irodalmi Szemle, 1988
1988/10 - Varga Erzsébet: Az Új Szó ünnepére
1121 VARGA ERZSÉBET AZ ÚJ SZŐ ÜNNEPÉRE Felszabadulás utáni irodalmunk bölcsőjénél az Oj Szó állt. S ezt a tényt irodalmunknak és irodalomtörténetünknek még akkor is méltányolnia kell, ha tudjuk és tudatosítjuk, hogy az Oj Szó fennállásának négy évtizede alatt olyan időszakok is voltak, amikor a sajtótermékek — igaz, tőlük független, okokból — nem éppen pozitív szerepet játszottak az irodalom fejlődésében (elég, ha csak az ötvenes évek első felére, az irodalmi sematizmus diktátumára gondolunk). Az Üj Szó negyven évének alapos elemzését és értékelését — e jelentős mérföldkő, a negyvenedik „születésnap” kapcsán — bizonyára elvégzik majd mások, nálam hivatottabb szakemberek, sajtótörténészek. Itt és most csupán arra szeretnék emlékeztetni, hogy bár a „harmadvirágzás” kezdetének évszámát illetően megoszlanak a vélemények, sőt viták folynak az irodalomtörténészek között, kétségtelen, hogy irodalmunk „harmadvirágzása” 1948. december 15-ig, az Oj Szó első számának megjelenéséig, ha létezett is, némán létezett vagy magában és magának beszélt, hiszen közönségéhez nem szólhatott. A némaságra kárhoztatott vagy némaságba burkolózó, magának való irodalom pedig éppen azt a funkcióját nem teljesíti, amiért tulajdonképpen meg kell születnie, ami nélkül értelmetlen a léte. Felszabadulás utáni irodalmunk első szervezője, első fóruma és népszerűsítője az Üj Szó: mindjárt indulásakor maga köré gyűjtötte azokat a csehszlovákiai magyar írókat, akik a megelőző évtized emberpróbáló viharai között is csehszlovákiai magyar írók maradtak. Kevesen voltak: Fábry Zoltán, Egri Viktor, Szabó Béla... Az Oj Szó tehát — tudatosítván a holnap fontosságát — tehetségeket keresett, szóhoz juttatta őket hasábjain, egyengette útjukat az irodalom felé. Felfedezettjei közül Dénes György, Ozsvald Árpád, Mács József, Bábi Tibor művei — hogy csak a kezdet kezdetén, az 1949—1951-es években szóhoz juttatott fiatalok műveit említsem — immár elválaszthatatlan részei irodalmunknak. Az Oj Szó és a csehszlovákiai magyar irodalom kapcsolata az ötvenes években sorra megjelenő magyar nyelvű hetilapok születése után is folyamatos maradt, sőt íróink saját fórumuk, az Irodalmi Szemle megjelenésekor sem pártoltak el a napilaptól. Az Oj Szó és az irodalom kapcsolata a hatvanas évek végén újabb ösztönzést kapott, hiszen az 1969. január 1-jétől megjelenő vasárnapi Üj Szó több oldalt is biztosít az irodalomnak s az irodalom határterületein elhelyezkedő társadalomtudományoknak. Ezt a tényt csak akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha közben tudatosítjuk, hogy az Oj Szó — s főként vasárnapi száma — százezrek olvasmánya, szellemi kenyere. Ha meggondoljuk, hogy könyvkiadónk produktumai s az Irodalmi Szemlében közölt alkotások csak néhány ezer olvasóhoz jutnak el, meg kell állapítanunk, hogy napilapunk iroda-
