Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - ÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye (Második rész)
964 arra is nagy súlyt helyeztek, hogy különféle dokumentumokban, külföldiekben és hazaiakban egyaránt, ne csehszlovákokról essék szó, hanem esetiekről és szlovákokról, a cseh és szlovák nemzetről. A kérdés gyakran így hangzott: egy vagy két nemzet, nemzet vagy néptörzs, egy nyelv vagy két nyelv, nyelv vagy tájszólás? Közrejátszott még az elcsehesítéstől való félelem is. Sokan arra törekedtek, hogy a „Csehszlovákia” elnevezésben Szlovákiát nagy kezdőbetűvel és egyúttal kötőjellel írják, mint „Československo”, „Cseh-Szlovákia”. Továbbá azt is igyekeztek elérni, hogy a fehér-piros cseh színek mellett a fehér-kék-piros szlovák zászlót is használják. Kezdetben a „csehszlovák” nemzet fogalma taktikai funkciót töltött be. Hatalmi funkcióvá csak az állam megalakulása után változott. Amikor október 28-án a Csehszlovák Nemzeti Bizottság a csehszlovák nemzet nevében, mint az állami szuverenitás megtestesítője, elfogadta az első törvényt, elképzelhetetlen volt, hogy két államalkotó szubjektum lépjen fel. Lehetetlen volt ez már csak azért is, mert a csehszlovák állam kikiáltásáig a külföldi ellenállási mozgalom vezetői egyértelműen a csehszlovák államiság egyetlen szubjektumával érveltek minden megnyilatkozásukban, a cseh, illetve a csehszlovák nemzettel. Taktikai okokból sehol nem hivatkozhattak két nemzetre, mert azzal megnehezítették volna, esetleg meghiúsították volna a csehszlovák állam létrehozását, főképp a cseh tartományok és a szlovákok által lakott észak-magyarországi terület egyesítését. S megzavarták volna mind a szövetséges, mind a semleges országok közvéleményét, amelyet nem valami könnyen lehetett meggyőzni arról, hogy a cseh tartományok és Szlovákia, a cseh és a szlovák nemzet egyesítése politikai, földrajzi, nemzeti, nyelvi, gazdasági és kulturális szempontból szükségszerű. A nyugati országok lakossága ugyanis abban az időben vajmi keveset tudott a csehekről, és még kevesebbet, csaknem semmit a szlovákokról. Ezért kezdetben a csehszlovák propaganda hatásosabban használta a „Bohémia”, a „cseh” szavakat, s csak később vált alkalmassá az idő a „csehszlovák" fogalom használatára. Egyébként az érvek többségének nagyon labilis volt a tudományos alapja.46 Mindezek ellenére önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon a mesterségesen életre keltett csehoszlovakizmus jelentett-e segítséget a csehszlovák állam létrehozásában? A válasz egyértelműen igenlő. Igaz, később már csak mérgezte a cseh-szlovák viszonyt, és gátolta fejlődésében a szlovákság nemzeti önállóságát. A helyzetet még kuszáltabbá tette Vavro Šrobár részvétele a Csehszlovák Nemzeti Bizottság munkájában 1918. október 28-án. Említettem, hogy Vavro Šrobárt — mint első szlovákot — október 28-án kooptálta az elnökség a Nemzeti Bizottság tagjává és harmadik alelnökévé. Ebben a tisztségében fogadta el és írta alá a törvényt és a kiáltványt. A részvétel többé-kevésbé a véletlen műve volt. S ezzel válik bonyolultabbá a dolog. Bár Šrobár, mielőtt elutazott volna Rózsahegyről Prágába, beszerezte a Szlovák Nemzeti Párt választmánya elnökének és tagjainak megbízólevelét, hogy Prágában a pártot képviselje és annak a nevében járjon el, az alelnöki tisztsége mégis inkább személyes ismeretségének volt köszönhető. A Szlovák Nemzeti Tanács ugyanis október 28. előtt Šrobárnak nem adott és nem is adhatott semminemű megbízatást, hogy a szlovák nemzetet képviselje a Nemzeti Bizottságban, mert a Tanács akkor még nem létezett, hiszen csak október 30-án alakult meg. Tehát előbb nem, csak a Mártoni Deklaráció elfogadása után kaphatott megbízatást. Ennek következtében felmerül az október 28-i törvény hatályosságának a kérdése Szlovákiával kapcsolatban. Mindenesetre a Nemzeti Bizottság Šrobár bevonásával azt akarta kihangsúlyozni, hogy az első törvény nem cseh, hanem csehszlovák állam megalakulását jelentette be. A közelmúltban olyan vélemények is napvilágot láttak egyes szakmunkákban, amelyek kétségbe vonják, hogy a törvény hatálya kiterjedt volna a szlovákok által lakott észak-magyarországi területekre is, a későbbi Szlovákiára. Ezek szerint a Csehszlovák Nemzeti Bizottság október 30-ig csak a cseh nemzet orgánuma volt, s politikai és törvényhozási aktusai lényegében csakis a történelmi cseh tartományokra vonatkoztak. A csehszlovák néphez intézett kiáltványát összehasonlítva a Mártoni Deklarációval, az említett nézetek képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy míg az önrendelkezési
